„like an echo of a voice, maybe your own voice, when your ears and nose are stuffed.”
láttátok volna, hogy mekkorát lendült az öklöm örömömben, amikor felvillant david weddle és bradley thompson neve a monitoron -akik minden idők egyik legjobb sorozat-epizódját írták, azoknak mindig ott lesz a helye a szívemben. most még nem volt idejük kibontakozni, mert továbbra is alapozunk, mind a rejtély-, mind a magánélet-vonalon, de azért voltak már felvillanások a panelek között. nagyon tetszett a nácivámpír és a zsidó öreg közti szóbeli csörte, és az aa gyűlésen elmondott beszéd érzelmi hulláma (és persze mindkét emlegetett jelenet erős színészi jelenlétet kívánt). jó látni az átváltozás fázisait, a zajoktól a szem-bevérzésen át a kívánóssá válásig. úgy építették fel a részt, hogy a végére jusson a paráztatás, a fő-lény tarkója, a sötét boncterem és a fürdőkádas nagyjelenet mind kúsztak a zsigerekben, ahogy kell. (++07.22.)
