„it’s easier to stay silent than it is to speak truth.”
én nagyon szeretem, amit lindelof csinál, de most a coldopen közben istentelenül szidtam az édesanyját... és a brutális kezdést követte még néhány pofon. örülök, hogy kicsit a dohányzósokkal foglalkoztunk, nekik már mindegy, így kicsit beleshetünk a lelkivilágukba. mert az ember olyan fajta, hogy meg akarja érteni a furcsa dolgokat. és nem a felfogással van a baj, tudom, hogy mit éreznek (illetve mit nem akarnak érezni), csak nehezen rakja bele a megfelelő dobozba az ember a fejében, hogy ehhez ilyen radikális lépéseket kell tenni. (bassza meg 1: nem akartam ezzel poénkodni, de nem tudom megállni: néha jobb, ha nem kell beszélni, mert kurvára nem egyszerű megtalálni a megfelelő szavakat... bassza meg 2: itt ülök a laptop felett, max richter szól, és pocsékul érzem magam. mégis egyre jobban ragaszkodom a sorozathoz. most megint kurvaanyázzam ezért damon-t...?) (hölgyeim is uraim, ez most ilyen bemutató marad az agyam zűrösebb felére, csakazértis ilyen torzóként hagyom hátra ezt az írást...) (++07.31.)