„don’t start calling them ’the three’, ok? it’s not lord of the fucking rings and you’re not a hobbit or a fucking space goblin, right?”
az ellentétektől lesz mozgalmas egy kompozíció. a fény és árnyék-hatásoktól. a perspektívák ütköztetésétől. bele kellett férnie az idei főszálak lezárásának és a karakterekkel való bíbelődésnek is, plusz némi lazán felspriccelt jövő évi alapnak -bár sajnos kétséges a folytatás... a formula adott volt, a rossz ember következetesen tette a dolgát, míg a többiek loholtak a nyomában, és közben nyomorultul érezték magukat. hova jutott a világ, ha jessica-nak jobban megy a másokért való aggódás, mint a lövöldözés? de mindenki kicsit kifordult magából -jó és rossz értelemben véve egyaránt. az emberiség megmenekült, egyenlőre, már csak az a kérdés, hogy megérdemelte-e...? (++08.25.)
van az egyszerűbb út. amikor mindent változatlanul hagynak, mert akik szerették az első kört, azok így elégedettek lesznek másodszorra is. és van a bátrabb út. amikor egy alkotó bele mer nyúlni az alapokba, átfesteni a falakat. persze nem radikális a változás, de azért markáns az eltérés. a rejtély-központúságot lineáris történet-vezetés váltja, máshová kerülnek a fenyegető hangsúlyok. érdekes megnézni, hova jutottak el a karakterek a kezdetektől, nyoma sincs az ártatlanságuknak, vagy épp ellenkezőleg, sokkal több érzelmet mutatnak, mint amire régen képesek voltak (még akár a nevük megváltoztatásával is kimutatják ezt az új ént). másabb lett sok minden, de azért megmaradtak azok a pillérek, amiket szerettünk előtte, a megkapó vizualitás, az egyedülálló színkezelés. és az elgondolkodtató mondanivaló. mert lehet ezt csupán csak egy izgalmas összeesküvés-thriller-ként nézni, csak nem érdemes. egy jó erős tetszett-et tudok felajánlani (külön kis csillagocskákkal a bátor és hangulatos kezdő-részért), de ígérem, terjeszteni fogom, mint egy vírust...
