„it's fuckin’ hot for october.”
lindelof bácsi csak nem bírta ki flashback nélkül... de mennyivel jobb volt így, mintha ezt kaptuk volna pilot-epizódnak, hogy megtöltötte drámaisággal a tudás, hogy mi fog történni később. fájdalmas volt látni a mindennapokat, a kvázi boldogságot -a jövő prizma-fényében megtörve. bár már itt is látszanak a repedések, amiket az esemény csak felerősített. a vége is oda tudott csapni a lelkünknek, pedig pontosan tudtuk, hogy mi fog történni, bár azt nem gondoltam volna, hogy lindelof-ék tudnak még kegyetlenebbek lenni az eddigieknél is... fura volt látni más szögből bizonyos karaktereket, akár olyanokat is, akik már a jelenben nem élnek, megérteni, hogy miért jutottak el bizonyos szituációkba később. (és milyen fura lehetett amy brenneman-nak szöveget tanulni ennyi idő után...) a dohányzást, mint metaforát értem, a szarvas még ad egy kis gondolkodni-valót... (++08.28.)
