„if i was going to survive, i needed to acclimatize myself as quickly as possible.”
mély levegőt veszünk, nedves fű illata lengi be a tájat, gyógynövények bújnak ki a bokrok alól, virágaikkal a szemünket is kápráztatva... szép lassan ereszkedünk be ebbe a furcsa új világba, ahogy egy kád forró vízbe szokás. hősnőnknek azonban gyorsan meg kell tanulnia a szokásokat, így is gyanús a helyiek számára, hiába koncentrál arra, hogy minden hazugsága a helyén legyen. de túl erősek a borok, túl szoros a fűző, és túl nagy titkot kell elrejteni. megismerjük kicsit jobban a férfiút is, flashback-ekkel, amiben a drámaiság mellett letudják a csatorna által utasításba adott mell-adag ötven százalékát is... (bocs, ízléstelen vagyok, mint egy szagló nőkre bukó piás skót). de nem zavaró az eseménytelenség, könnyen úszkál az ember ebben az erős hangulatban. (csodálom, hogy nem szorgalmazták, hogy feliratozzák egy-két karakter mondandóját. na nem a skót beszédre gondolok, mert az logikus, hogy hősnőnkkel együtt mi sem értjük, hanem az ’angol’ beszédre...) (ja, és lotte verbeek milyen jó helyre került a reneszánsz itália után, örülök.) (++09.02.)
