„i need to know this table has no doubts. no mistrust. that every single one of you would kill or die for the man next to him, and if you don’t feel that way... now’s the time to speak up.”
van olyan, aki képtelen gyászolni, inkább a munkába feledkezik, minthogy a veszteségre kelljen gondolnia. szegény jax nem tehet róla, hogy a munkája ennyi vérrel és halállal jár... csak egy hetet ugrottunk, gyorsan lerendeztük a börtönt is (manson-nak eddig sem volt szemöldöke...?), hogy belevessük magunkat a különböző klubok közötti útvesztőbe, vagyis inkább kötéltáncba, mert bármennyire szeretné jax, egyre kevésbé tűnik úgy, hogy fenntartható az egyensúly (remélem jól leköpi majd magát, hogy ezért még a nácikkal is kiegyezne). és közben ott van az érzelmi megterhelés is, bár meglepetésemre csak az első feltűnésekor szorult ökölbe a kezem gemma-nál. mondjuk amilyen állapotban van most, még a végén meg is sajnáljuk... nem sok sorozat lenne képes arra rávenni, hogy felkeljek hajnali ötkor, hogy még munka előtt megnézzem, ez a kiváltságosok egyike. azt vártam, hogy már a zenés nyitány majd felvillanyoz, de most ott is kaptunk már pár pofont. és a bohemian rhapsody sem lesz többé ugyanaz az érzés, mint volt... (++09.11.)