„the stuarts would never unseat the protestant king george ii, but how could i tell them that, these proud, passionate men who lived and breathed for a flag of blue and white?”
a múltkor reménykedtem benne, hogy szép tájakon át vezet majd az út, és nem kellett csalódnom, az ember önkénytelenül megy a google-re a rész után, hogy utazási irodák árait kutassa... jól meg voltunk vezetve claire-relegyütt, már szépen fogalmaztam a harcias kiáltványomat a tizennyolcadik századik kapzsiság ellen, hogy akkor is már többet számított a pénz, mint a szegény emberek életben maradása vagy a hazaszeretet. de persze aztán rám cáfoltak. ha nem a maguk furcsa nyelvét használják, lehet, hogy nem lett volna ilyen gond... megnyugtató, hogy öt rész után sem a suta romantikázás uralja a részeket (úriember csak a küszöbön alszik...), hanem elénk tárják a skót kultúrát, és ott tartják a történetben az időutazás drámáját is. mert hogy tudnád átadni azt a sötét tudást, amit te a történelemkönyvek lapjairól szereztél, ha nem mondhatod meg, hogy honnan jöttél. (++09.12.)
