„we don’t need jobs, harold. we need a purpose.”
a veszélyhelyzetre többféleképpen reagálnak az emberek. valakik meghúzzák magukat és próbálnak láthatatlanná válni. mások viszont megpróbálnak visszatérni a régi, megszokott, jól ismert életükhöz, ahol a kiszámíthatóság igazi erény. miről is próbálok itt beszélni, kedves hallgatóim...? az írók egyrészt viccesen álltak hozzá, hogy főhőseink bujkálni kényszerülnek az új csúnya gép elől, kit parfümbe borítva, kit katedrára emelve, a szerencsésebbek meg crockett és tubbs nyomdokaiba léphettek. és főleg ezzel a nyomozós vonallal, és az újra felbukkanó victim/or/perpetrator játékkal visszavezettek minket a kezdetekhez, az alapokhoz, a képen kívüli bunyók, a szétlőtt térd-kalácsok, a zenés montázsú befejezések világába. és ez most jól esett, bármennyire is szeretek elveszni a sorozat brutálisan összetett rendszerében. néha jó az egyszerű út. de most, hogy már mindenki visszatalált az eke szarvától jöhetnek a csavarok. (++09.26.)