„nothing changes, does it? men to guard you. plans within plans. things you say and things you don’t.”
annyira feldúsultak a visszaemlékezések, hogy szinte minden jelenben játszódó jelenetre jutott egy. de nem baj, mert érdekes látni, ahogy a kis nucky rácsodálkozik mindenre, hogy milyen a gazdagok élete, hogy létezik szerető család is a világon, hogy van, aki törődik vele. és hogy vannak olyanok, akik a törvény felett állnak. ha nem a régi deszkákat koptatjuk a korzón, akkor is csak ritkán kukkantunk be atlantic city-be. ugyanolyan hangsúlyos chicago is, ahol capone hozza a szokásos formáját, gyilkos, amikor viccel (kis híradó-részlettel jól hidalták át a hiányzó éveket). közeleg a digó-háború? kubában is egyre sötétebb az ég, ezeknél a latin-amerikai országoknál mindig kulcs, hogy kinek a kezében van a hadsereg. érezhető volt, hogy baj lesz a szöszivel, van, aki már annyira hozzászokik a lefizetéshez, hogy nem is tud másképp gondolkozni. kár. no, vissza a tengerpartra, most nagyon szerettem margaret-et, sokat érett az elmúlt években, és még mindig megvan a kémiájuk nucky-val. de happyend-et nem jósolnék nekik. (++10.01.)
