„gotham’s kids snatched.”
az ember örült, hogy ’selina kyle’ az epizód címe, aztán az ember szomorúan konstatálta, hogy alig foglalkoztunk vele, most sem szólalt meg egész a harmincadik percig. oké, a heti-ügy kapcsolódott hozzá, de annyira mindent bele akarnak préselni már itt az elején, hogy kicsit minden súlytalanná válik, ahogy egy-két perc (és egy helikopteres városkép-totál) után már tovább is ugrunk. a bruce úrfis vonal még nem sokat ad, de ott kifejtősebb a lelkivilág, pingvint viszont jó nézni, ahogy minden totyogó lépte kényszerű erőszakot szül. a nyomozós vetület viszont meglepően működőképes, főleg ha belegondolunk, hogy igazából csak a szokásos alap-motívumokból építkeznek, kikérdezések, házkutatási parancsok, apró megvilágosodások az íróasztalnál. persze ehhez kell az, hogy működjön a kemény zsaru / lelkizős zsaru páros, és hogy szeressünk velük együtt alámerülni a város mocskába. és szeretünk. (lili taylor és frank whaley igazi képregény-gonoszok voltak, karikatúra-szerűen túlzóak mégis félelmetesek. (++10.02.)