„we don’t need any more plans. what we need is a win.”
baljós előjel, ha a flashback alatt azon merengek, hogy bárcsak maradnánk itt a jelen helyett. pedig ott sem lóhalálában futott a történet, de fontos adalékot kaptunk az öreg zsidó múltjából, megismerhettük a szíve történetét. aztán a jelenben is sikerült felpörgetni az eseményeket, végre nem csak magukkal foglalkoztak, hanem próbálták átadni a tudásukat az emberiségnek (ehhez kellett, hogy a szöszi visszatérjen, mert kell mindig egy ész a csapatba, hogy működjön, és ennek egy kicsit híján voltunk mostanság...). ez persze nem tetszett a rosszarcúnak, úgyhogy indult a támadás és az iszkiri. plusz lenyestük a sallangot, úgysem szerette egyetlen néző sem a láncdohányos öreglányt, meg még mindig azok a legdrámaibb jelenetek, amikor egy családtagtól kell brutálisan búcsúzni. ...azért gonoszak carlton curse-ék, hogy rendszeresen lengetik nekünk ezt a különleges kommandós szálat, mint vámpírnak a véres rongyot, aztán mindig elszaladnak… (++10.09.)