„people don’t come to see freaks in the heat of day. they come in the evening. when the darkness moves in and speaks of mystery. the unknown. when logic loosens its vice grip and the imagination comes out to play.”
épp azon elmélkedtem, hogy mikor veszik le a bohóc álarcát, aztán megbántam, hogy látni szerettem volna a valódi arcát... alfonso gomez-rejon nem hajlandó megvárni, hogy kiírják a nevét, már az első pillanattól úgy úsztatja a kamerát, hogy nincs szüksége egyéb szignóra... az a fura, hogy még azok sem képesek összetartani, akikben közösnek kéne lenni az összetartozás érzésének, akik szövetséget tudnak kötni egymással, ha kirekesztik őket. bár, ha azt nézem, hogy a csepűrágók életét mennyire átjárhatja a féltékenykedés, talán nincs semmi meglepő a széthúzásban. miss elsa-ról már tudjuk, hogy nem viseli, ha más csillog a színpadon helyette (még a sziámi ikreket is képes egymás ellen fordítani emiatt), de jöttek új karakterek, akik úgy tűnik, nem arról híresek, hogy könnyen beilleszkednének (még a bimbótakarás ellenére is wow, hogy így ki merték rakni angela basset melleit (mind a hármat)). a részben sokszor felbukkanó zenének nevezett nyikorgó izé zavart egy kicsit, és az éneklős betét megint kizökkentett -és ez azért fura, mert például baz luhrmann-nál sosem volt gond, hogy mai popzenét használ a töris filmjeiben. (++10.16.)