„i don’t want to die down here.”
a múltheti rész végéből már következtethető volt, hogy nyomasztó lesz a dráma az epizódban, ez be is jött, még ha maga a dráma inkább csak működgetett, minthogy igazán megcsapott volna. mert átérezzük laurel gyászát, de megint olyan útra viszik, ahová a nézők nehezen tudják követni. oliver meg is magyarázza, hogy miért mutatja hidegebbnek magát az elvártnál (neki kell összetartania a csapatot), egyedül talán felicity összeomlásánál szakadt meg az emberi szív (de a temetés is szép volt). egy ilyen szomorú ügy után nem lehet józanul mérlegelni, az első nyom után kell eredni, és elkapni a tettest, mindenáron. bár mi nézők könnyen gondolhattuk, hogy ez az íjász nem az az íjász, de vigasztalódhattunk a verekedős és motoros lovagi-torna jelenetekkel (ez utóbbiban azért a piros sisakon kívül lehetett volna még valami megkülönböztető jelzés, mert nehéz volt követni). a múltban jó pont, hogy felbukkant tommy, de nagyon vigyázniuk kell minden ilyen lépéssel, hogy ne keveredjenek ellentmondásba. és végül azt kell mondanom, hogy várom a jövő hetet, ha tényleg huzamosabb időt fogunk tölteni straling city-n kívül -thea-ékkal. (++10.19.)
