„everyone says to you when you’re young, ’who do you love? love is all you need’, and it sends you into a panic.”
miután múlthéten megismertük a zseniális szerkesztési koncepciót, most már egész másképp állhatunk a rész megnézésének -sokkal jobban koncentrálunk, hogy próbáljunk minden részletre odafigyelni, már az első huszonöt percben azon gondolkozunk mosolyogva, hogy vajon egyes jelenetek hogyan fognak megváltozni a második félre. jó játék, de ez csak egy része a nagy egésznek. mert ma ráadásul kevesebb volt a közös pont, ahol az apróságok kijöhettek (mennyi a lekvár?), másfajta finomságokból építették fel az eltérő hangnemet. nagyon tetszett, hogy a jövőből visszaemlékezést egyfajta filozofálgatós hangulat-fokozó narrációnak is használják, jeffrey reiner képeivel jól kiegészítették egymást. az aprócseprő mindennapi bosszankodások mellett talán egyre jobban megismerjük a kisvárost és lakóit, a felszín alatti furcsaságokat. mert azok épp annyira érdekesek, mint hogy ki csókolt először... (++10.23.)
