„you can’t really be a punk in washington.”
várható volt, hogy magasabb lesz az emocionális töltet a mai utazásban, hisz’ dave hazatért. ez az a környék, ahol felnőtt, ahol először vett a kezébe hangszert, ahol csatlakozhatott a példaképeihez. és az a jó, hogy ezek nem csak szavak, hanem át is jött az érzés -bár az igazi punkok erre azt mondanák, hogy ’bazdmeg, ne legyél már ennyire szentimentális’... de hangozzék bármennyire is giccsesen, azt éreztem, hogy izgalmas lehetett felnőni akkoriban, bekapcsolódni egy épp alakuló mozgalomba (bár a hátrányai is szépen megjelentek, egyből az elején a faji problémák közepén találtuk magunkat). bár volt némi fogalmam a dc-béli punk-szintérről, mivel olvastam henry rollins könyvét, azért jó volt látni ezeket a féktelen srácokat (bár mr.bikanyak nekem borzasztóan hiányzott a részből, oké, képen láthattuk, de ő aztán tudna mesélni a kemény időkről). ahogy a punkban való lubickolás várható volt, úgy lepett meg, hogy a másik kiemelt műfaj a go-go funk lett, ezt inkább a redhotchili hatásai között keresném, mint dave grohl-nál, de tök jó, újabb nevek lettek az én listámon is ezáltal. (++10.26.)