„he wants your misery. he wants the true darkness.”
köszönjük edward mordrake! mi is szerettük volna hallani ezeket a történeteket, így hálásak vagyunk, hogy kiszedted a jelöltjeidből a legsötétebb titkukat. a meglepően hosszú nyitányban csak alapoztunk, a születésük után egyből hátrányba kerülők szomorú históriáival. aztán imádtam, ahogy elmerültünk a hírhedt berlini dekadenciában, a képek tönkretételével elérték azt, hogy ne zavarjon, hogy a hülye szabályozások miatt nem mutathatnak meg mindent, ami visszaadhatná azt a fertőt, amiben fuldoklott a harmincas évek németországa (viszont plusz pont a snuff filmes utalásért). meglepő módon eljutottunk a bohócos történet fejezet-végéig, az ő történetével is megnyílt kicsit a szívünk, de talán érdekesebb lesz, ahogy egy másik gonosz épül a szemünk előtt. kicsit nyugvópontra is juttattuk az eddigi történéseket, közelítettük egymáshoz a nézőket és a fellépőket (a ’normálisakat’ és ’másokat’), ez a béke biztos, hogy fel lesz bolygatva a következő részekben. de most ne tekintsünk a baljós jövőbe, az elmetett titkokra, csak ünnepeljük a halottak napját! (++10.31.)