„i hate my home. i feel invisible there. i’m just like you.”
van, amikor a szexuális töltetű férfi/nő évelődés mozgatja meg a karaktereket, és van az itt látható helyzet is, amikor két azonos nemű karakter bonyolult viszonyából alakítanak ki nagyszerű párbeszédeket, adok/kapok-ot. az a jó, hogy ismerjük emma és evil bonyolult viszonyát, megértjük az összes sérelmet, mégis drukkolunk, hogy valami barátság szerű kötelék kialakuljon köztük. valami erősebb az érdekből összefogásnál. a flashback elsőre talán erőtlen analógiának tűnt, talán túl direktnek azzal, hogy egy sötét hajú lányt kasztingoltak a majdnem barátnő szerepre, de aztán a végén szépen kapcsolták a (fél)évad rejtélyhez (mivel ez egy ifjúsági televíziós program, ezért félve írom csak le, hogy én éreztem egy enyhe szexuális vonzódást a két lány között, de ez valószínűleg csak az öreg perverz énem kivetülése volt csak...). mert egyre inkább ráncoljuk a homlokunk, ahogy kapjuk az információ-darabkákat a hókirálynőről, de úgy tűnik, nagyon szép egésszé fog összeállni minden (és elizabeth mitchell-t még mindig erre a szerepre teremtették). (++11.02.)
