„is there anywhere private on this whole fucking island?”
el tudom képzelni, hogy egy hagyományos narratívához szokott embernek mennyire frusztráló lehet ez a sorozat. hogy képtelenség eldönteni, hogy melyik igaz az igaz. hogy mit fogadjunk el valóságnak abból, amit látunk és hallunk. plusz rengeteg kis apróság van, amik jelentéktelennek tűnnek, csak színesebbé teszik a képet -gondolok itt a családi reggelire, vagy hogy allison-ra ráférne egy új ruha a férje szerint (nem véletlen gondolom, hogy eric overmyer-t is bevették a csapatba, a treme is ilyen kis ’semmiségek’-ből volt felépítve, és mennyire jó is volt...). de aki benne van a játékban, aki szeret elmerülni az életszerűség apró dolgaiban, az biztos, hogy el is veszett így a harmadik részre. múltkor az első csókig jutottunk, ma már az első aktus is meg volt (legalábbis a férfi szerint), el nem tudom képzelni, jövő héten milyen sarokpontig kukkantunk el... (++10.31.)