„i know it happens to men like us, bohannon. we end up far from home. covered in blood... and shit. we die alone.”
érezni lehetett valami furcsaságot az első jelenetnél, amitől egyből azt kérdezte az ember: mikor járunk? aztán felbukkant a rég nem látott ismerősünk, és jött az aha élmény -ma elmerülünk kicsit a churchlady múltjában. hogy megértsük, mekkora súlya volt annak a lövésnek. mert persze a jelenben épp onnan folytattuk, kicsit másképp, mint amire számítottam. illetve a végeredmény az lett, csak addig jártunk egy kört, vagy ha pontosabb akarok lenni, úsztunk egy kört a vérben... szerintem elmentek az operációval addig a vonalig, ami a basic cabel csatornák gusztustalanság-határát jelöli... és az a durva az emberi természetben, hogy itt fekszik egy ember, aki embertelen szörnyűségeket követett el, és kívülállóként mégis kicsit megesik rajta a szíved. de hát ki ne sajnálna meg valakit, akinek épp érzéstelenítő nélkül vágják le egy végtatját. so. továbbra is várjuk, hogy mi lesz így a szomorú szöszi (majdnem vöröske) sorsa. és közben nem bírták ki, hogy ne hozzanak be egy újabb rosszfiút, akiről már az első képkockáján ordított, hogy ír... (++11.10.)
