„family isn’t about blood. it is a bond far stronger than mere genetics.”
oh, a ’látszólag elfogatom magam’-trükk, ami jolly joker lett az elmúlt években hollywoodban (ja, szerinted véletlenül használtam a ’joker’ szót...?). először azt gondoltam, hogy emma-t megedzették az évek, egész sokáig kételkedő cinikus tudott maradni, de aztán legyőzte a naivitása. még mindig nagyszerű gonosznak tartom a hókirálynőt, aki csendesen, egy nyugodt félmosollyal intézi az ügyeit, minden hiszti nélkül kanyarítja a terve megvalósulását. pedig kellően drámai múltja van, hogy arra építkezve egy túlzó gonoszt hozzon -mert ott a sötét folt, a halál a történetében. és egész jól meg van alapozva ez a ’meg nem értettség’ is, amellyel oly’ könnyedén becsavarja emma-t is (akiben kezd jó adag féltékenység is munkálkodni). no, elég a havas tájból, jutott idő a régi gonoszainkra is, igaz evil még a romantikus fázisban toporog, de úgy tűnik, rumple lassan újra régi fényében tündökölhet majd. alig várjuk! (++11.14.)