„there’s a space between things. it gives me room to think. like a musical thing... like the space between notes is as important as the notes themselves.”
egy átlag popkultúra-fogyasztó is rengeteget tud la-ről, én talán még egy kicsit többet is, így remegve vártam, hogy melyik aspektust szedik elő dave-ék itt, mert rengeteg irányba el lehetett volna indulni (egy csomó mindenen sajnos át kellett rohanni, egy egész sorozatot meg lehetne tölteni csak a whiskey-a-gogo-tól a roxy-ig). és bár tettünk egy pár lépést azokon a helyeken, amit a kívülállók ismerhetnek a városból (köszönhetően annak, hogy pat smear itt nőtt fel, így hasznos túravezetőnek bizonyult), de sokkal inkább a ’los angeles mellett’ címet kellet volna adni a résznek. mert az egyik legérdekesebb aspektust vették elő -a sivatagot. számítottam rá, hogy dave a legjobb barátja nyomába ered, de így is repkedtem az örömtől, hogy a számomra oly’ kedves szcénában merültünk el a leginkább, és hogy mennyire jól sikerült átadni ezt az életérzést. az ember legszívesebben kölcsönkérne egy generátort, és már menne is kaktusz-nézőbe... (++11.16.)
