„what brings you to this mecca of polygamist pretension?”
kicsit mindig zavarja a szemem, ha az írók túl sokat használják az ’épp akkor’ deus ex machina-ját -gondolhatjátok, hogy azért hozom fel, mert itt is számolatlanul bukkantak fel szereplők bohannon körül, hogy dramaturgiailag kicsit továbblökjék a karakterét és a történetet. mindig úgy gondoltam, hogy ő a vasút nélkül félkarú óriás, de úgy tűnik, találtak neki másik tüzet, ami hajthatja előre -és egy másik vasutat is... láthatóan hátrahagyjuk cheyenne-t az utolsó évadra, vagy legalábbis kevesebb időt töltünk majd ott, szépen szétválasztották a csapatot. de nem baj, ha szélesedik a látókörünk nyugat felé, a lényeg, hogy minél több gyönyörű hegyet lássunk... (az iszap-birkózás talán egy kicsit túl komikusra sikerült, viszont tök megörültem, amikor láttam, hogy a mohawk-frizurás kékzubbonyos katona még mindig köztünk van. ja, és eva über-laza a pisztolytáskával az oldalán...) (++11.25.)
érdekesen alakult a viszonyunk az évaddal. egy kicsit kivártam az elején, ami kifizetődő lett, mert kiéhezve vetettem rá magam, hogy behozzam a lemaradást, és nagyon is élveztem, hozta a sáros hangulatot, bebizonyosodott, hogy a mellék-karakterek lettek annyira érdekesek, hogy elvigyenek a hátukon egy részt bohannon nélkül is. hamar utolértem magam. aztán a dupla kitérő epizódoknál kicsit megtört a lendület, az istennek nem akart működni a kifordítva visszahozott karakter, plusz a végén kiderült, hogy nem is volt értelme az erőlködésnek. innentől egy korrekt szintet hoztak a végéig, az új rosszarcúak is sokat hozzátettek ehhez. aztán meglepődve vettem tudomásul, hogy idén nem csak tíz részt kaptunk (meg is ijedtem, hogy azért a plusz három epizód, hogy lezárják a történetet), viszont megint lett egy törés az ívben az egy hónapos szünet által. a végén még rágyúrtak a drámára, aztán az utolsóban már a következő évad alapozását kezdték el. itt tartunk most. összességében megkaptuk azt a szintet, amit megszoktunk, azt a hangulatot, amit várunk. tetszett.
