„well, since you guys are here, why don't we team up?”
„i have super powers. you have arrows that run out.”
egy ilyen crossoverrel mindenki csak nyerhet. a marketingesek elemükben lehetnek, mert mehet a kereszt-promózás ezerrel. a rajongók odalehetnek, hogy együtt láthatják a hőseiket. és az írók is tobzódhatnak, ha be akarják mutatni a különbségeket. és az itteni csapat akarta. ütköztették a forró-fejűséget a hideg taktikával. a könnyedséget a komorsággal. az ártatlan tiszta hősködést a tépelődéssel. rájátszottak arra, hogy igazából nem passzol össze ez a két világ, a beceneveket kapó szuperképességű gonoszok vs a földhözragadtabb rosszfiúk. és kicsit fura is volt, hogy elég volt átruccanniuk a srácoknak central city-ből, és azonnal ki is engedték a hátizsákból a könnyedséget. fordítva, az arrow team talán kevesebb komolyságot vitt magával -igaz, az indok is meglehetősen vékony volt, amivel érkeztek... azt gondoltam, hogy gonosz szinten is jobban összefűzik majd a részeket, de igazából két villain-of-the-week epizódot kaptunk, amit mellesleg közösen oldanak meg a csapatok. meg persze nem tudták megállni, hogy ne ugrasszák össze a két hőst (van-e klasszikusabb képregényes felállás), de nem panaszkodhatunk, sistergett a monitor az akciótól. de a folytatásban is pofásak voltak a bunyók (kár, hogy nick tabaray-nak nem a harc volt az igazi specialitása a spartacus-ban sem, mert most is kiszúrható volt, hogy mikor helyettesíti kaszkadőr...). elnézve a nézettségi adatok megugrását, számíthatunk még ilyen összefonódásokra -ez mindenkinek jó lesz, a hősök épülhetnek tovább, ahogy eltanulnak egymástól dolgokat, a nézők meg csak nyerhetnek az univerzum komplexebbé válásával. (++12.05.)