„no one’s innocent anymore.”
nincs is szörnyűbb, amikor széthullanak a családok. továbbra sem primér ijesztgetésben gondolkoznak ryanmurphy-ék, hanem inkább elénk tárják a drámát, hogy gondoljunk bele a mélységükbe. közben nem maradnak el a múltat bemutató flash-ek sem, próbálnak megágyazni a karaktereknek. a halál-eseteket sem sokként tálalják, igaz, hirtelen csap le a kaszás több esetben is, de az a fontosabb, hogy mik vezetnek el odáig, hogy valaki késhez/pisztolyhoz nyúljon; hogy ki kelljen mondani, hogy ’elég volt’, és elégtételt venni a sérelmeken. és hogy hogyan hat az egyénekre és a közösségre valaki elvesztése. ki az aki megzuhan, ki az aki erős marad, és ki az, aki tovább tapicskol a saját őrületében. (pont azon gondolkoztam az egyik beszélgetős nagyjelenetnél, hogy meg merik-e lépni, hogy kiírják az egyik főszereplőt jó pár résszel a vége előtt, erre a másiknak ástak sírt nem sokkal később. valahogy benne volt a levegőben a halál...) (hát nem egyszerű úgy írni egy ilyen részről, hogy kerülni akarod a spoilereket, így csak általános bullshit-re futja...) (++12.06.)
