„amiről nem veszünk tudomást, az nincs.”
azt hitték, hogy az elmúlt hetekben belefáradtunk a megszokott formába? csak mert most több helyen is kizökkentettek a hagyományokból. hétfőn nem a megszokott kanapén zajlott a beszélgetés –hanem egy törölközőbe csavarba... érdekes volt figyelni ferencet, ahogy a szokásos morcosságából kinyílva szinte élvezettel mesélt a nyolcvanas évek viszonyairól, a megalázott beszervezettek és megfigyeltek életéről. / kedden inkább a lelki folyamatokban érhető tetten a változás, a hozzáállásban, hogy orsolya igazat ad andrásnak, hogy megpróbált közeledni az anyjához, hogy felmerül benne a továbblépés, az örökbefogadás gondolata. / szerdán már a nyitányban egy újdonság, egy eddig ismeretlen páciens, de misi útja és viselkedése is szokatlan volt, már nagyon a végső ponton kellett lennie lelkileg, ha az iskolából való lógást választotta. és örömteli, hogy andráshoz ment, hogy nála biztonságban érzi magát. érdekes, hogy a doki a szülőkre való ráhatásnál olyan testtartást és gesztikulálást vett fel, amit inkább ágnes irodájában szoktunk meg tőle. / csütörtöknél jöttek a legnagyobb csavarok, hogy a szabadban, egy padon kaptuk meg a jól ismert dacos virágot. és csak azért nem hisztizek, hogy túl kevés volt a drágából, mert az epizód második felében für anikót is nagyon szerettem. egész pontosan azt a kedélyes viszonyt, ami andrással van közöttük, hogy elszállt minden feszültség, ami végig ott volt bennük az első évadban. és azokat a mosolyokat. / a péntek is nagy fordulatot hozott, megismerhettük a másik oldalt is, annamari érzéseit, amikben az volt a szörnyű, hogy előtte (és utána) halltattuk, hogy andrás mit gondol a kapcsolatról, hogy tudatosult bennünk, hogy ennek is szomorúság lesz a vége. (nem tudom megállni, hogy ne írjam le, de rájöttem, hogy mi zavar kováts adél arcában -túl messze vannak egymástól a szemei. de ettől nem lesz csúnya, csak szokatlan.) / a hét megfigyelése: azon vettem észre magam, hogy most különösen el tudtam merülni a történetekben, amiket a karakterek meséltek, a kialvatlanságom miatt ásítoztam a keddi epizód első tíz percében, de a végére elmúlt, el is felejtettem, hogy fáradt vagyok. még a testem is dicséri a sorozatot... (++12.17.)
