„being good doesn’t mean good things will happen.”
az elején még nyűglődtem egy kicsit, valószínűleg az átvezető jellege miatt indult be nehezen. de aztán megint kiderült, hogy minden mese egy szomorú szerelmi történet igazából... evil-t és robin-t megint szétválasztották, de most csak egy pillanatra sötétült el őgonoszsága tekintete, van előtte cél, ami a fény oldalán tartja (de lehet, hogy a felesek is segítenek...). rumple-ék története talán még drámaiabb, belle elárulva érzi magát (jogosan), és most az egyszer megkeményíti magát, és nem a szívére hallgat. szívszorító. a flash-sel nem csak ezt a szálat húzták alá, hanem szépen megágyaztak az évad második felének is, egész felcsigáztak, hogy mennyi gonoszt kapunk majd, igazi girlpowert. és végül rákanyarodunk arra a kérdésre, ami régóta ott motoszkál a sorozatban? jár-e happyend a negatív karaktereknek, vagy csak a keserű elbukásban lehet részünk mindörökké? (++12.19.)
jól kitalálták tavaly ezt a kettévágott formulát, most is ez az egyik ok, hogy nagyon működött ez a tizenkét rész. sallangmentesen haladhattunk, még a flashback-ek is egy irányba mutattak, mindent alárendeltek a fagyos főszálnak. továbbra sem láttam az inkriminált rajzfilmet (bár furcsálva olvastam, hogy mennyi mindent vettek át szó szerint), de itt (is?) jól működött a történet, ami köré felfűződött minden. és a karakterek is jók voltak, szerethetőek, egy kicsit más típusú gonosszal (mély hódolatom elizabeth mitchell-nek!). lehet, hogy nem is baj, hogy a disney kereszt-promónak kezdte használni a show-t...?