„i’m going to single-handedly fix the internet.”
elég szörnyű abba belegondolni, hogy még az sem tudja megszokni az internetes csatateret, aki évek óta rajta jár. legalábbis ha magamból indulok ki. mert mindig lesz valaki, aki kőkeménynek hiszi magát, és beszól bárkinek, akit ér. és tudom, hogy a trollokon felhúzni magad dőreség, de tényleg úgy van az ember egy idő után, hogy ’a lófaszt fogom olvasgatni a kommenteket, nincs szükségem vérnyomás-növelőre’. és persze, mindenki mondja el a véleményét, csak az ember egy idő után csömört kap a balfaszoktól. és akkor én még csak egy mezei olvasó vagyok, mi lehet azoknak a fejében, akiket megtalálnak ezek a köcsögök...? de nem csak ezt jártuk körül ma, hanem némi újságírói etikát is, hogy meddig mehet el a kérdező, hogy kierőszakolhatja-e az igaz választ az interjú-alanyából, még ha ezzel esetleg meg is alázza őt. szokás szerint elgondolkoztató kérdések. ezen felül továbbra is járjuk a ’minden részben emeljünk ki egy karaktert’ túránkat, ideje volt, hogy olivia munn szerepét kicsit vastagítsák. és örültem a fukusika-i dráma beleszövésének is. (csak nem bírtam ki, hogy ne nézzek utána -tényleg tud japánul a csaj, gyanús volt, hogy nagyon hiteles.) (++12.23.)
