„no one ever really knows what’s going on in anyone else’s marriage, right?”
bírtam az elején, ahogy levették noah-ról a pórázt, és szabadon engedték, hangulatos lett a sok kefélés a zenei aláfestéssel -de az iskolai bezárásos büntikre emlékeztető helyen történő regényírás is jól volt összevágva. aztán visszacsöppentünk a lecsóba... solloway-ék még mindig nem tudnak dönteni, mi lenne a megfelelő fordulat az életükben, de aztán félre is kell rakni a problémájukat az idióta lányuk miatt. azt gondoltam még a rész előtt, hogy nem lesz egyszerű két véget írniuk a fináléhoz, de aztán az első fél után kaptunk egy cliffhangert -amit a második félben jól el is töröltek. mert megint teljesen különböző volt az az egy közös jelenet, amiben mind a négy főszereplő benne volt. feszültség-generálásban nekem a második volt a nyerő, de hogy melyik volt az igaz, azt majd talán egyszer megtudjuk... (alison-ról alig ejtettem szót, olyan kis aranyos volt nála a kezdés, aztán szépen fokozták fel a drámát, és ennyi.) (ja, joshua jackson borzasztó ál-szakálla, wtf…?) (++12.26.)
áldom az eget, hogy nem voltam elég alapos annak idején, hogy jobban utána-olvassak a sorozatnak, mielőtt bepróbáltam voltam, így tényleg meglepetésként ért a nagy hook, a kettős nézőpontú szerkezet. mindig is szerettem az ilyen típusú történetmesélést, és most is nagy pluszt adott az alapvetően szimpla melodramatikus alapfelállásnak. mondjuk az sem volt hátrány, hogy az írók szívesen játszottak ezzel, onnantól kezdve, hogy apróságokat változtattak csak (ruha színe mondjuk), odáig, hogy cserélgették, hogy ki mesél először, vagy időben csúsztatták el a két sztorit. nem ragadtak le az egynyári kalandnál sem, térben is időben is kezdtek terjeszkedni. de mindez csak technikai blabla, kellett, hogy legyen szíve is a sorozatnak, és talán ezt a szívet a hihetetlenül minőségi színészgárda jutalomjátéka adta, különösen ruth wilson volt nekem nagy felfedezés. ugyanakkor be kell valljam, hogy bár jó volt 10 órán keresztül kacérkodni a sorozattal, azért mélyen nem estem bele. valamiért kicsit hideg és távolságtartó maradtam, nem jött az a vak és őrült szerelem, amiért a gondolkozás nélkül oda tudnám adni a szívemet. tetszett. (jövőre meglátjuk, mennyi érzelem, mennyi nyomozás és mennyi írói bravúr lesz, sok múlik az arányokon.)