soroló

„all that matters, hannah, is that your rising signs are compatible and that, you know, the sex is at least decent and that he supports you creatively, really.”

azt már a popcsajok óta tudjuk, hogy a (pop)kulturális hasonlóságok fontosak egy kapcsolatban, most megtanulhattuk, hogy a világnézet is ugyanannyira számít. vagy hogy értékelje a művészetedet. ez személyes tapasztalatból is tudom (a sorozat egyébként is hajlamos kihozni az emberből az ’én is átéltem már ezt’ attitűdöt), amikor még volt elég bátorságom kiadni a kezemből néhány szösszenetemet (’mert egy írással lehet csajt fogni’, muhahahaha...), akkor hasonló reakciókkal csaptak arcon, mint amikbe hannah is belefut rendszeresen. plusz valószínűleg a kritikusoknak is ironikus kiszólás volt ez a szöveg, hogy ’jó, jó, de nem szól semmiről’, valószínűleg eleget mantrázták ezt neki a sorozattal kapcsolatban is... (++01.12.)

„i could never be a gay man. i hate giving blow jobs and having anal sex.”

ajvé, megkeveredett a málnaszörp rendesen... úgy tűnik, hogy jessa kivételével a csajok az un. „érzelmi zűr” nevű fázisukat élik. amikor képtelenek dönteni, mindent akarnak, de nem ugyanattól az embertől. mert kell a lelki társ, kell a barát, kell a szexpartner, ja de bonyolult az élet. még egy full meleg sem lehet teljesen biztos magában egy ilyen környezetben... és ez még csak a felvezetés az évadhoz, mi? reméljük nem jön vissza a vattacukor a hullámvasútozástól... (btw, donald glover, omg, wtf?) (++01.12.)

„boys and girls, this is a mystery party.”

minden fináléba kell egy esküvő! ez most azért volt másabb, mint az eddigi tizenhétezer-hatszáz, mert tényleg teljesen váratlanul, a semmiből jött. vagyis benne van jessa teljesen kiszámíthatatlan természetéből egy nagy adag, de ki gondolta volna? persze a lényeg az volt, hogy egy helyre összehozzák így a karaktereket egy idei utolsó nagy neurotikus táncra. így lehet összejönni és összeveszni. még egyszer belenézni a tükörbe, és szégyenkezve elfordulni. (titkon remélem, hogy lena azt is sugallni akarta, hogy a szerencsétleneknek is összejöhet néha a tuti. mert akkor köszönjük...) (++01.12.)

lehet itt mindenféle kibaszott címkéket ráaggatni, hipszter és csajos, a lényeg, hogy baromi élvezetes volt nézni ezt az évadot. még akkor is, ha kifejezetten nehéz eldönteni néhányszor, hogy mennyire is tetszik, amit látsz. mert pontosan olyan tökéletlen, mint amit a hősein keresztül mutatni akar lena mindenes dunham. annyira üdítő látni, hogy itt nem modell-lányok illegetik magukat illatfelhőbe temetve, még akkor is, ha ezek a jól látható szeplők nem könnyítik meg a karakterek megszeretését. mindig tiszteltem, ha valaki mer ennyire pőrére vetkőzni, és elénk állva azt mondani, hogy ’figyelj, te sem vagy ám olyan nagyon más, mint én’. nehéz értékelni emiatt a sokféle érzés miatt, de talán pont emiatt nem is állhatok a ’nagyon’ mellé. tetszett.

„i want my innocent soul.”

it’s voodoo time, baby! őrülten csavarják murphy-ék, hogy még véletlenül se’ tudd, hogy kit lehet a ’jó’ vagy a ’rossz’ feliratú dobozba rakni. mert azt hitted, hogy a vadászok lesznek a megtestesült ördögök, akik ellen össze kell fogni? hát összefogás címén csak önzőség van, minden kegyetlenségre képes a két nőszemély, hogy megkapja az örökélet kódot. de a többiek között is csak a versenygés látható, kétségek között vergődnek, és ránk is átragad ez a kétely, gondolom a végéig tartogatják, hogy ki is lesz a megfelelő örökös. de addig még néhány fej a porba hullik majd, varázsszavak szállnak el a füstölőtől terhes levegőben. (még mindig vannak popkulturális hiányosságaim, a kendővel való forgás kellett ahhoz, hogy miért is örült misty a bárhangú néninek. viszont annak kurvára örültem, hogy egy igazi autentikus neworleans-i temetés is belefért.) (++01.11.)

„there’s a time for a scalpel and a time for a hammer. it’s hammer time.”

hühmm, nem tudom, mit szednek a srácok néhány rész óta, de ez már megint piszok erősre sikerült. mondjuk velem könnyű dolguk volt, mert már a nyitó girl-power-nél meg voltam véve. aztán a ms.root kihallgatásnál szörnyülködtem egy sort, továbbra sem kímélik a szereplőket, majd fogtam a fülem, mert valami hülye sípolás rontotta az élményt, izé... a bankrablásnál nolan jr előszedte a darkknightos énjét, tuti mindenkinek ez ugrott be. végtelen tisztelet, hogy ennyi szálat képesek így kézben tartani, jelenleg három csoportosulás fordult hőseink ellen, mi ez, ha nem komplexitás, és nem mondhatjuk, hogy itt vér fog folyni, mert már azon rég túl vagyunk. az sem mindennapi, hogy mr.reese-t (a kvázi főszereplőt!) továbbra is az oldal-vonalnál tartják, ott vannak még azok a tökök a szekrényben, nem is kérdés. (++01.11.)

„i’ve gone through the five stages of grief: denial, anger, internet commenting, cat adoption, african dance, cat returning to the adoption place, watching all the episodes of ’murphy brown’, and not giving a flying fart.”

happy századik epizódot! azt hittem, kicsit visszatekintünk, de csak még egyszer átgondoltuk leslie-vel, hogy mi lenne ha, ez kellett a továbblépéshez. tommy shark tank-os játéka is vicces volt, valamint a bébi-ügy is tovább gügyög, ja, és hello újra andy! még száz részt srácok, humorban és aranyosságban ritkán vagytok verhetőek. (++01.11.)

„we’re gonna see if penis size plays a role in women’s sexual satisfaction.”

képzeletbeli beszélgetések virginiá-val? ez új. baromi érdekes lesz figyelni, hogyan lesz kapcsolat ebből az igencsak széttartó gubancból. mert persze ez sem olyan egyszerű, hogy egy sima görbével le lehetne írni. mint a farok-méretet. mert bizony azt használni is tudni kell, amit a jóisten adott. tetszett, hogy a pénisz-méregetés nem csak elméletben jelent meg, hanem az elvontabb értelmében is, ahogy a két férfi vetélkedett a nőért, klasszikus szópárbaj formájában. a lelki dolgokra néha nagyon nem fogékony férfiként mégis azt kell mondanom, hogy a gyengébb nem szakmai útja volt az epizód legérdekesebb része, ahogy a látszólag hideg nőről lehullott minden, és kibukkant a nagyon is sebezhető énje. úgy tűnik, hogy a tanulmány egy fordulópontját tartogatják a fináléra, erősen várom az orgazmus-közeli állapotot. (++01.10.)

„if you could just use the tits and ass that god gave you and blow the occasional ceo, maybe, just maybe, we wouldn’t be in the fuckhole that we are in right now!”

csak tudnám, hogy miért hozzák magukat mindig olyan helyzetbe az írók, hogy ki kelljen mászniuk a saját maguk által kapart gödörből... tavaly év végén szétdobták a nagy csapatot három felé, pedig tudjuk, hogy úgyis az lesz a vége, hogy újra együtt csábítják és szédítik majd az ügyfeleket. ami meglepő, hogy eddig még nem jutottunk el az első harminc perc után, inkább arra fordították az időt, hogy bemutassák, mennyire is rossz különutasnak lenni. oké, hogy az új munkatársakkal túloztak, mert az nem lehet, hogy mindenki alkalmatlan, tehetetlen seggfej lenne ebben a szakmában hőseinken kívül. persze így lett nagyobb a szórakozási faktor, és mondhatjuk, hogy ösztönző katalizátornak is használták ezt. külön örömömre szolgált, amikor marty ismét megállította az időt, hogy el tudja nekünk magyarázni a dolgokat, még mindig nagyon működik ez a trükk, már értem, hogyan tudja behülyíteni a pénzes pacákokat is... (++01.10.)

„-can’t you read between the lines, man?

–don’t quote ’die hard’.”

valahogy több lett a referencia, nem? (és örömmel tapasztalom, hogy a gravity máris beépült a popkultúrába) legalábbis mintha magasabb számban utalgattak volna. rosa és peralta jól működtek együtt, reméljük a későbbiekben is kihasználják ezt a potenciált. a többieknek meg maradt a charles-on való szörnyülködve nevetés, de hé, nézd, átívelés! (++01.10.)

„nicolas cage: good or bad?”

na, már mocorog valami a pocim környékén... az iskolához méltóan mutatták be a tanárok mindennapjait, sorban a második részben is erős kritikát kapnak a közösségi főiskolák. véletlen...? már elkezdtük átesni a ló érdekesebb és persze eltúlzottabb felére, a jegyek miatt lehet lázadást szítani, nicholas cage-től pedig ki lehet borulni (ez utóbbinál egyébként érdekes abed nagyjelenete, mert persze túlzó ripacskodásnak érzi az ember, aztán rájön, hogy mégiscsak a zseniális mappába kell tennie, hiszen akit parodizál, az is túlzó ripacs módon teszi a dolgát -a rosszabb filmjeiben, persze). (++01.10.)

„the save greendale committee (working title)”

sosem egyszerű a visszatérés -és ezt most lehet vonatkoztatni dan harmon-ra vagy a sorozat egészére is. muszáj volt rászánni ezt a kezdő húsz percet arra, hogy mindenkit visszahozzanak a suliba, ráadásul olyan indokkal, amitől nem téped ki a félkörös ívjáratokat a füledből, ugyanakkor kellően elvontan commu-s is egyszerre. a történet-orientált részek meg tudjuk, hogy mérsékelten szoktak viccesek lenni, de valahogy ezt mégsem érzi problémának az ember, így szerette meg ezt a szutyok iskolát. azért persze azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem volt meta, ha ilyenre vágysz, csak abed-re kell fülelned, mint mindig, hogy is volt azzal az utolsó scrubs évaddal...? (++01.10.)

„alcohol goes in this bag, this goes up the poop chute, and voila. more than one way to get booze into a gallagher.”

john wells tudja, hogyan kell indítani egy évadot -fionával. aztán később kirakatja a ciciket is, mert tudja, hogy miért nézzük a sorozatot. viccelek ám, természetesen a karakterek miatt nézzük ezt a szutykos kis gyöngyszemet. és azokkal most is rendben van minden -többnyire. mert szerintem nincs néző, aki kívánná debbie nőiesedését, üvölt a szálról, hogy nem csak tiniromantika lesz benne, hanem dráma is. carl megérése sokkal több humor-forrással szolgálhat. frank meglepő módon már megint visszatért, és próbálja rendbetenni azt a roncsot, amit testnek hívnak egy átlagembernél. nem várhattuk azt sem, hogy egy csóró gallagher csak úgy beilleszkedik a felsőoktatásba, bár legalább lip az, akit nem féltek. és tegye fel a kezét, aki nem dugott úgy koliban, hogy ott voltak a szobatársak is. naugye. shit, felsoroltam szinte mindenkit, valahogy ilyen listázós hangulatba hoz ez a cucc, majd ezen próbálok változtatni év közben. ja, és fuck jay cutler! (++01.09.)

„we’re a creole nation whether you like it or not.”

az ember még szilveszterkor sem tud bulizni rendesen, mert ott vannak a sötét árnyak a feje felett, és most mindegy, hogy csak némi pénzügyi zűrről vagy a nagybetűs halálról beszélünk... úgy érzem, most a készítők megerősítettek bennem valamit, ami a kezdetek óta foglalkoztat: hogy mennyire piszok nehéz lehetett a sorozat kasztingja. mert vagy zenélni tudó színészeket vagy színészkedni tudó zenészeket kellett találni, méghozzá magas minőségben. és ahogy elnézzük, hogy antoine hiábavalóan küzd a szerencsétlen fehér gyerekkel, hogy legalább kicsit is hozza a hangszeres tudás illúzióját, hát még nagyobbat nőttek a szememben. szóval, fuck igénytelenség, fuck zsaruk, fuck betegség, fuck bourbon street, fuck beale street...! (++01.09.)

„readings are bullshit. i’ve never been to a reading where i didn’t want to strangle the fucking person reading. plus, they have those stupid fucking little crackers that are supposed to be cookies, but are supposed to be crackers. there’s no fucking meat.”

visszakanyarodtunk az egyik alapvető kiindulási ponthoz: hannah író szeretne lenni. és ebből egy csomó minden előtört, de elsősorban az önértékeléssel foglalkoztunk, hát finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy jól lent van a csajoknak. erre felfűzhető a felolvasós kudarc, a szakmai féltékenység, a veszekedés, még jessa nagy beszélgetése is. heppiend előtti dráma...? (és miért futok össze állandóan jenny slate-tel...?) (++01.08.)

„it’s not about quantity, mate. it’s about quality. i only may sleep with one woman a year... you can guarantee everyone talking about her, all right?”

a kérkedés mindig visszaüt, és még csak az a legkevesebb, hogy lemerül a telefonod... fura dolgok ezek a lelki izék, amikor felállítasz magadban egy fontossági sorrendet, aztán egy pillanat alatt úgy érzed, hogy ki kell dobnod az egészet a picsába, az önzőségeddel együtt. persze ez teoretikus csak, mert szerintem hollywood-on kívül sehol nem gondolnák úgy, hogy valaki a barátságot választaná egy modell-lány meredező bimbói helyett... (++01.08.)

hogyan ne csajozzunk, első fejezet... az elején nagy kérdés volt, hogy mihez kezd stephen merchant magában, mennyire tud működni ricky nélkül, és nyolc rész után határozottan állíthatjuk, hogy magában sem dől el a két méteres botsáska. persze, kicsit másabb lett a szóló-produkció, talán kicsit polírozottabb (erről részben a környezet (la) is tehet), mert bár ott a vakarózós ciki-humor minden részben, azért nem egy ricky-re jellemző rinocérosz, ami fújtatva dönt le a lábadról. a melankolikus hangvétel sok finomságot adott hozzá, jól teljesítve az hbo-s keserédes penzumot. kevésbé harsány, máshogy szerethető, egy olyan fura hely, ahol az ember nem mindig érzi magát kényelmesen, mégis szívesen jár vissza. tetszett.

„one piece of steak for a model is a full meal.”

az epizód jól leképezte az úgynevezett ’jófiúk’ életét, akik persze mindig túllövik az elvárásaikat. mert a csajok is kedveskednek, mosolyognak, majd közelebb lépnek és kitépik a szívedet, majd mikor már mégis élvezhetnéd a dolgot, még egy utolsót csavarnak rajtad. igen, én is a bénák oldalán állok, ezért kerül majd egyre közelebb a szívemhez a show. (külön pont, hogy nem lett butának bemutatva a szép szöszi lány, persze, nem két diplomás, de nem is fogunk sikítani, ha stuart (még egy kicsit) hajt utána.) (++01.07.)

„my thighs are really rubbing together like nobody’s business. it’s like they’re red and raw and burning hot. feels like i had an epic fuckfest with a ghost. i just wish i had a wheelchair for june and july.”

mondtam volna, hogy piszok chris o'dowd, de végül ő is ugyanúgy kimaradt a mókából, mint mi, maximum közelebbről láthatta a csajok smárolását... ez a részt rászántuk adam-re, nem baj, ha kicsit próbálják közelebb hozni a magas ősembert, lila művésznek beállítva, aki önérzetes, de azért meg tudja találni a szívét is abban a méretes mellkasban, ha kell. a pisilős infantilizmussal meg gondolom, nekünk pasiknak akartak kicsit kacsintani. vajon rajtam kívül hány férfi néző lehet...? (++01.07.)

„i will be your crack spirit guide.”

itt az újabb bizonyíték, hogy newyork is csak egy nagy falu, mindenhol ismerősökbe botlasz. tipikus női hozzáállás, de elmennek egy kickass party-ba, és mit csinálnak? drámáznak, azt... oké, szar lehet, ha a pasid túllépett rajtad, ha felnőttkorú óvodásokat kell pátyolgatnod, de baszki, érezd már egy kicsit jól magad, és szarj le minden gondot... vegyetek példát shoshanna-ról! (egyébként én is meg akartam jegyezni, hogy adam-et most láttuk először a lakásán kívül. funny...) (++01.07.)

„-what were you guys doing in there?

- nothing. / -i was sucking his cock.” (mindez persze egy férfivécé ajtajában…)

dobj le egy megfelelés-kényszeres hófehér angol pasast a gettóba, és jöhet a katasztrófa-turistáskodás. és ez az a cucc, ahol egy cseppet sem baj az írói túlzás. a másik vonalon a romantika deficittel küzdünk egy sort, nem is tudom, talán túlértékelik azt a szart... (kidding) (++01.06.)

„please don’t put your finger in my asshole.”

mindig érdekes, amikor egy szereplőt kiemelnek egy alapvetően többszereplős sorozatból, és külön epizódot adnak neki, csak fura, hogy lena ezt máris meglépte. a célt egyébként értem, kellett a kontraszt a nagyvárosi léthez, az emberekhez. kicsit valóságosabbá akarta tenni a karikatúra-szerű szüleit (ez egész addig sikerült, amíg nem jött a szex-baleset...). úgy tűnik, hogy egy véleményem vagyunk a hölgyeménnyel, hogy minden fájdalma ellenére mindig jobb a zűrzavaros, mint az egyszerű, tiszta, jólnevelt. viszont egy kicsit feltöltekezve mehetünk vissza ny-ba. (++01.06.)