„it’s not about quantity, mate. it’s about quality. i only may sleep with one woman a year... you can guarantee everyone talking about her, all right?”
a kérkedés mindig visszaüt, és még csak az a legkevesebb, hogy lemerül a telefonod... fura dolgok ezek a lelki izék, amikor felállítasz magadban egy fontossági sorrendet, aztán egy pillanat alatt úgy érzed, hogy ki kell dobnod az egészet a picsába, az önzőségeddel együtt. persze ez teoretikus csak, mert szerintem hollywood-on kívül sehol nem gondolnák úgy, hogy valaki a barátságot választaná egy modell-lány meredező bimbói helyett... (++01.08.)
hogyan ne csajozzunk, első fejezet... az elején nagy kérdés volt, hogy mihez kezd stephen merchant magában, mennyire tud működni ricky nélkül, és nyolc rész után határozottan állíthatjuk, hogy magában sem dől el a két méteres botsáska. persze, kicsit másabb lett a szóló-produkció, talán kicsit polírozottabb (erről részben a környezet (la) is tehet), mert bár ott a vakarózós ciki-humor minden részben, azért nem egy ricky-re jellemző rinocérosz, ami fújtatva dönt le a lábadról. a melankolikus hangvétel sok finomságot adott hozzá, jól teljesítve az hbo-s keserédes penzumot. kevésbé harsány, máshogy szerethető, egy olyan fura hely, ahol az ember nem mindig érzi magát kényelmesen, mégis szívesen jár vissza. tetszett.
