soroló

„if we were wolves, or even pigs, this poor, weak runt would be discarded.”

a mai kényelemből már nehéz belegondolni, hogy milyen piszok nehéz lehetett a szülés egy ilyen korban. hogy mennyi veszélyt rejtett az anyára és a gyerekre nézve. hogy a modern orvostudomány nélkül mihez kezdtek a beteg, sérülten született babákkal. a nők epizódja volt ez egy kicsit, mert a szülés után láthattuk a kérlelhetetlenül kemény lagetha-t, valamint erősen szimpatizáltunk egy kielégíthetetlenül férfifaló angol hercegnőcskével (ejjj, de tudja sajnálni az ember ilyenkor, hogy nem fizetős kábelen megy a sorozat...). de lehet, hogy csak a tudat, hogy a rendezői székben is nő ült, de nekem a sokszor feltűnő víz is nőiesítette az epizódot, az olyan női elem, nem...? (plusz látom írországba megérkezett az esős évszak.) egyébként is, a férfiakban mi érdekes van, folyton csak farkat mérnek össze... (++04.19.)

„do you really want to live a life of lies?”

azért volt jó ez a re-pilot íz, mert segített visszarázódni a négy hónapos pauza után. mondhatjuk, hogy együtt ugrottunk fejest emmá-val újra a mese-világba. szerencsére nem kellett sokat győzködni, meg egy lötyi is elég volt, és már kerülhetett is elő a piros bőrkabát a szekrényből (rész közbeni nagy mosoly pt.1). valamire emlékeztetett ez a kimarad egy év, hogy láthatjuk az eseményeket flashbackben, ejj, megvolt, de elvesztettem (utalás!). nem tudom, hogy az átok v2.0 jó lesz-e, de azt egy picit sajnálom, hogy most is elspórolták a díszlet-építést, és maradunk storybrook-ban. az is mehet a sajnos mappába, hogy elspoilereztem magamnak, hogy mi lesz a félévad fő meséje, bár a szárnyas majmokkal a készítők sem csináltak nagy titkot belőle már itt az elején sem. de persze rebecca mader belépőjénél lett teljes a kép (rész közbeni nagy mosoly pt.2). azt hiszem jó ötlet volt megint gyűjtögetni a részeket, valahogy meg kell találni a megfelelő mese-időt, úgy tűnik. (++04.19.)

„my heart is my biggest erogenous zone.”

romano doki visszatért a rendezői részbe, ezért indultunk ilyen meglepő világháborús toborzós videóval? nem először érzem azt a glee-nél, hogy kicsit érdektelen az egész, az alap, a sztori, nem is tudom. artie, mint punci-mágnes? nem túl komolyan vett nemibetegség-para? zabáló, bizonytalan blaine? no sex untill marriage? comeon... zen leszek, és sorolom a pozitívumokat, jó? rahcel/mercedes barátság, artie cuki film-szakos csajai, viszonylag jó dalok. (és látod, nem tudok többet írni, se jót, se rosszat, mi ez, ha nem érdektelenség…) (++04.19.)

„they say living well is best revenge? i prefer torture.”

ha eddig nem éreztük volna, hogy milyen erősek oliver-ék idei vörös sarkos ellenfelei, hát most extra ízelítőt kaptunk. iszonyú intenzív bunyót az arrow-cave-ben, kemény összecsapást a végén. plusz ott tornyosul még az anyagi támadás is, hihetetlenül kicsinyesek tudnak lenni a nők, ha bosszúról van szó. ezen a héten thea kapta meg a hiszti-serleget, futott is vele egy-két tiszteletkört, én meg a szememet forgattam már a végén. de legalább laurel-be préseltek egy kis értelmet, ha már átadta végre ezt a kétes dicsőséget ifjú kolléganőjének. lance-papa is tetszett a ’fogalom a fontos, a legenda, nem az ember’ beszédével, tanult a dc-s kollégájától, gordon felügyelőtől. és itt integettek a leendő flash-sorozat geek-jei is, a srácot majd meg kell szoknom, de a panabaker-lányoknak mindig örülünk (ez esetben az idősebbiknek, ugye). (++04.18.)

„nick fury gave me this badge. when he did, i swore an oath. we all did. to serve when everything else fails, to be humanity’s last line of defense, to be the shield.”

öröm nézni, hogy mennyire jót tett a marvel cinematic universe-nek (mostantól mcu), hogy nem csak a játék-táblát borították fel a kapitánynál, hanem az egész asztalt. jól szivárog még mindig a bizonytalanság a sorozatban, még csak az ilyenkor szokásos eltakarításra sincs lehetőség, mert mindenki az ügynökség vérére szomjazik, legyen az a kormány vagy az ősi ellenség. ha van pozitívuma az eddig makulátlan jófiú hirtelen gonosszá torzításában, akkor az az, hogy így probléma nélkül követhetjük a hydra akcióit is (persze már most visszahoztak egy csomó arcot és csecsebecsét, csakhogy örüljünk mi átívelés-mániások). de a drámát sem a felszín alatt kell keresni, jól ábrázolódik, hogy milyen hatással van egy ilyen csapás egy olyan emberre, akinek az életét jelenti a szervezet -mindenféle értelemben. az mindig jó jel, ha felhorkanok a végén, hogy ’ahh, még néztem volna’. (patton oswald egy kevésbé vicces szerepben is jó lesz, úgyhogy helló haver!) (++04.18.)

„everyone has their price, my dear.”

kamatláb-emelés. a műsort támogatta: a nemzeti bank... értem egyébként, hogy miért hozták be ezt a témát, aki uralja a pénzügyi szektort, az lépéselőnyben van egy háborúban. oké, respekt, meg az önfeláldozásért is a végén, de talán túl nagy falat volt ez így péntek délután, vagy sehogy sem tudtam legyűrni a gyermeki énem -wrrruuuum, azért voltak űrhajók meg harc is, juhéj! (++04.18.)

„i believe in the banks.”

valahogy sosem állt jól a starwars-nak a romantikus dráma, talán mert túlságosan fiús az alap-történet. persze nem baj, hogy itt van ez az annakin-féle féltékenységi roham, mert egy újabb lépcsőfok a sisakhoz vezető úton, csak valahogy kilóg az alap-szövetből. (az ciki, hogy egyáltalán nem emlékszem erre a srácra, aki most hiphop bankigazgató lett, meg padmé exe volt...? bár most mintha kezdene derengeni valami, azért az elmúlt hat évből gereblyézni nem egyszerű...) (++04.18.)

„truth is not on the battlefield.”

szegény amidala szenátor, sosem neki jutnak a legizgalmasabb részek... most is belemerültünk egy pénzügyi machinációba, gondolom igen hamar elvesztették ezzel a plüss-yodával játszó nézőközönséget. a kalandfilmes/jamesbondos lesiklás viszont jó volt. (+azt figyeltem, hogy mennyire szépek a hátterek meg a fény-kezelés, hopp, ebből is látszik, hogy nem sikerült lekötni a résszel...) (++04.18.)

„he took my arm. he told me what he was going to do. i went to sleep, woke up, it was gone. he said he wanted to give it to you.”

jó kicsit kiszabadulni a börtön levegőjéből. folytatódik a nagy sakk-játszma, dr.lecter épp úgy úszik ki a szákból, hogy egy másik doktort helyez a horogra. kíméletlenül. a megkerült lány is középpontban van, nem csak a sokk-faktor miatt, hanem jó párhuzam lesz will-lel, hogy hasonló módszerekkel zavarták össze a memóriájukat. (a szokásos szép képek mellett ne felejtkezzünk el arról, hogy itt van két színész (ráadásul az egyik nő!), akik ennyire nyíltan bevállalták az arcbőrük hibáit...) (++04.17.)

„i just wanted to be a success. it turns out i was a success the whole entire time. as a father, a husband.”

a végére derül ki, hogy tényleg létezik, hogy megváltozik egy ember. bár vannak még kísértések az út mellett, de ha valaki a szívéből érzi, hogy mi a helyes, akkor nem lehet baj. a maga egyszerűségében lesz boldog. persze álmodozni sosem tilos... (az egyik legfurcsább jövőbe-tekintő befejezést kaptuk, amiben ott volt a dráma erőteljesen, mégis mosolyogva fogadtuk. a meglepi-színész-cunamiért meg külön pacsi!) (++04.17.)

valahol az ötödik rész környékén jöttem rá, hogy nem is értékeléseket írok az évadhoz, hanem kenny-féle bölcsességeket, ezt hozza ki az emberből a narráció, úgy látszik (vigyázz, költői túlzások előfordulhatnak a szöveg korpuszában, csak szólok...). ismét mertek nagyot fordítani hősünk életén, megmutatni az elején, hogy milyen egy sztár, ha a kispolgárságot választja, aztán visszatért az arc, de a végén, ahogy kellett, a szív győzött. jó volt az ív, megszokott a színvonal, mosolygás és komolyság vívta epikus harcát a képernyőn. tetszett.

(majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt már megírtam a búcsúmat, és a véleményemen az extra évad sem változtatott semmit, úgyhogy leszek olyan pofátlan, hogy nem írom meg újra, hanem bemásolom azt. fuck you, inkább keressünk valami narkotikumot, és lazázzunk...) ha csak annyit írnék, hogy kenny fucking powers, az is elég lenne. kenny fogalom lesz, kultikus alak, ez látszik előre, a nagy sorozatos kézikönyv ’hogyan írjunk és játszunk szerethetően egy egoista bunkó sutyerák parasztot’ bekezdésénél danny mcbride képe lesz az illusztráció. persze a sok mellék- és vendég-karakter is emlékezetes volt, megértem például, hogy ennyi ismert arc jött szívesen bohóckodni. azt is bírtam, hogy különböző évadok különböző hangulattal bírtak, ilyet sem vállalnak be sok helyen (oké, weeds, de ott felemásabb lett az eredmény). erős leszek, nem sírok, de csak a kedvedért kenny, tanulok némi férfiasságot, de azért hiányozni fogsz, te kibaszott anyaszomorító. tetszett.

„christmas can suck this dick! fuck christmas!”

tudom, hogy sokan mondják, hogy pénz nem boldogít, meg a hírnév az ember fejébe száll, de csak akkor tapasztalja meg igazán valaki ezt, ha személyesen koppan egy nagyot. szeretet nélkül szart sem ér az egész, ez van srácok. és lehet, hogy csak a karácsonyi hangulat hozza ki az emberből ezt a szentimentalitást, de higgyétek el, nem férfiatlan dolog kimutatni néha a gyengébbik oldalatokat sem. (++04.17.)

„worst goddamn ’fix my marriage party’ ever.”

lesz, amikor azt érzed, hogy minden romokban hever, amikor mindenki keresztbe akar tenni a király terveidnek, a fantasztikus életednek. mert az emberek rohadtul irigyek. vagy rohadtul nem értékelik, amijük van. vagy rohadtul nem értékelik, amit te adsz nekik. és szembe kell nézned a többfrontos harccal. mindenki az ellenséged, aki a hírnév útjába áll. nagyok lesznek a veszteségek, de megéri küzdeni. talán. (++04.16.)

„plenty of pussy and cash for nasty old scottie pippen.”

az nem lehet, hogy nem tudsz mindent megvenni, ha szarásig vagy lóvéval. nem veheted meg a testvéred megbocsátását? nem vehetsz a feleségedtől szopást? nem vehetsz tiszteletet? hát mit kell még tenned, ha tele a zsebed zöldhasúakkal, ha egy kibaszott kúl medence feszít a hátsó kertedben, ha imádnak az emberek? és mégis érzed valahol az agyad hátuljában, hogy nem tökéletes minden, hogy könnyen megbotolhatsz még a vége előtt. (++04.16.)

„let the dick guide you, all right? the dick knows what it wants to wear.”

keménynek kell lenni, az élet minden területén. nem engedhetjük meg, hogy az anyabaszók hazugságokat terjesszenek rólunk, inkább bonyolódjunk mi hazugság-spirálba. muszáj versenyre kelni, hogy a legjobbak legyünk, hogy legyőzzük az aids-ed -mármint azokat, akik az aids-et tűzték ki a zászlójukra. meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy mi vagyunk a királyok, legyen az néger kissrác, mexikói éhbérmunkás, vagy egy mamlasz haver. hogy baszkurálna a lelkiismeret? fuck that! (++04.16.)

„they’re will be no dick sucks tonight.”

máris jönnek elő a hírnév okozta negatív hullámok. nehéz ellenállni az őrült / drogos / szex-éhes rajongóknak. shit, még az asszony is elengedi magát, hát nem járna az embernek egy kellemes kényeztetés, ha már ennyire népszerű? az ilyen fürdőzős részek mindig működnek, fel kéne venni a listára, gyerek, kutya és óriás-csúszda mindig legyen a sorozatodban. nem is hangzik rosszul... (++04.16.)

„he took out his big fat dick and he started smacking you in the face with it. just smacking you all in the face. fucking smacking your nose. and fucking poking you in the ears.”

egy kibaszott sztár hogyan térne vissza, mint egy klasszikus sport-film analógiával. a megszégyenítés után jön a kőkemény felkészülés, majd a dicsőséges és felemelő győzelem. aki kételkedett benne, hogy kenny egy kibaszott főnix, az megnyalhatja az apró szőrös herécskéimet. stevie is back, bitches! (++04.15.)

„the only drug i get off on is my wife and kids and i get fucked up on them every single night.”

nem örültem neki, amikor bejelentette az hbo, hogy kérnek még egy évadot, mert olyan szép kerekre zárták danny mcbride-ék a harmadik végét, nem tudtam elképzelni mi újat lehetne még hozzáadni az eddigiekhez. aztán most meg megláttam kenny buta fejét, és elszállt minden kétségem... máris egy érdekes felütéssel kezdtük, kenny fucking powers, mint minta-apa, nyakig a kispolgári létben, és még mosolyog is hozzá??? aztán persze látjuk, hogy nincs már messze a tűréshatár, a robbanás-pont, mert ezt az életmódot egy sztár nem tűrheti sokáig. csak egy kis lökés kell, és minden visszabillen a normálisba. remélem ken marino egész végig marad, jól kiegészítené egymást a két elmebeteg anyaszomorító. let's do it motherfuckers, kenny fucking power is back! (++04.15.)

„oh, i’m sorry, mademoiselle, but i’m meeting somebody from my pilates class. very flexible guy. he can actually suck himself off and clip his toenails at the same time.”

hova nem dobtuk még be hank-et zavart kelteni? hát a tévébe! és így lehetünk ön-ironikusak és kikacsintóak is! várj, jön vissza a főnök, csináljunk úgy, mintha valami nagy truvájt találtunk volna ki... nem várom el egy sorozattól, hogy a végére gyökeresen mást hozzon, jól elvagyok én azzal, amit a calif alapvetően tud nyújtani még így hét év után is. hank a maga szerethető suttyóságával, runkle-ék mindig nevetséges szexuális életével, shit, még egy kis karen-keringő is belefér. utoljára mondhatom, úgyhogy jó hangos lesz: welcome back, madafakaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!! (++04.15.)

„you can’t get mad, leo, when the stars don’t move as quick as you do.”

hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak da vinci-nek vannak démonjai. jót tett lucrezia-nak ez az apa-ügy, hogy van valami célja, amiért harciasan küzdhet, plusz erősítették a flash-ekkel a drámáját -és a nagybátyja gonoszságát egyaránt. bár néha nem kell megmutatni, hogy átérezzük a fájdalmat, idősebb da vinci-nek is elég volt elmesélnie a szomorú históriáját, hogy végre elkezdjünk vele is szimpatizálni. féltem kicsit, hogy a makacsul vallásos szlávok miatt csökken a nők száma a sorozatban, de szerencsére megoldódott ez a probléma. nem tudom, hogy csinálják, de ezek a rajzos epifániák mindig jól működnek hangulatilag. és leo megint megelőzte a korát... jó kis utazás ez, erősebben tartja a hajót a kormányos, mint tavaly ilyenkor. (++04.15.)

„that is current-traumatic stress disorder.”

szépen levezetett egyenlete volt ez az ’akkor érezzük át az igazi szeretetet, amikor veszélyben van az’ tételnek. nem tudom, hogy louie-tól irigyelte-e el jim a katonák közé menetelést, de mivel mindkét változat jól sült el, ezért nem is fontos. meg itt most nem a háborús helyzet komolyságán volt a hangsúly, hanem a gyerek/szülő viszonyon. mert egy szülő nem élheti túl a gyermekét (itt röhögtem fel a leginkább, gonosz jim!)... (++04.14.)

„there’s only one hell, princess. the one we live in now.”

kár, hogy mindenki az utolsó jelenetet fogja csak emlegetni, pedig mennyi egyéb jóság volt ebben a részben... én már azt imádtam, hogy egyből a nyitánynál azt hiszed fél szívdobbanásnyit, hogy valami vidám kergetőzéssel kezdünk, aztán... de ramsay utána is hozta magát erősen az apja felé irányuló bizonyítási vágyával. de az sem volt elvesztegetett idő, hogy rászántunk néhány percet stannis feleségére is. persze most is királyvár volt a legnagyobb királyság, már az esküvő előtt is, nem tudok mondani még egy sorozatot, ahol ennyire súlya lenne minden mondatnak és minden nézésnek. a lannister-fiúkat már akkor kezdted sajnálni, amikor még az igazán kemény menet el sem kezdődött. aztán jött a préselés, ismét azok a nézések, a verbális vágások, amiket oberyn herceggel ejtenek, a hihetetlenül megalázó utolsó pöcsfejkedések, és a csúcspont, amit annyira vártunk, és mégis annyira szerettük volna még elodázni, mert jack gleeson így odatette minden idők legrohadékabb rohadékát. („de figyi, tök olyan volt, mint a könyvben, csak azt nemértem, hogy ott csarnokban voltak, itt meg a szabadban, m’ért kellett változtatni”...) (++04.14.)

„-is this an extremely ill-phrased analogy about my penis?

-yes, archer, it is, because everything, everywhere, every when, is about the paragon of adequacy that is your dick.”

egészséges káosz tud kialakulni, ha tüzérségi belövés alatt áll az épület, ha az ország legfőbb vezetője elveszíti a fejét a szerelemtől, és ha archer megdugja a diktátor feleségét. de elég egy tank, hogy minden rendbe jöjjön... (++04.14.)

„-what is your definition of anonymous sex?

-i don’t know, bird masks? or a woman you literally bump into on the train. or the ferry. or in a port-a-john at the preakness that time, but not somebody who works directly for a president, i can tell you that.”

alapszabályok, amiket illik betartani, ha egy kisebb közép-amerikai banán-köztársaságba mész üzletelni: 1. vigyél magaddal valami csecse-becsét. 2. pontosan és érthetően tárgyalj a tranzakció részleteiről. 3. ne dugd meg a diktátor feleségét. na, a volt isis-csapatnak melyiket sikerült betartania...? (++04.14.)

„the highest levels are involved in the conspiracy.”

az ilyen összeesküvés-történetekben nem ritka, hogy a jók elbuknak. komolyan, ezt a négy részt fogom mutogatni, ha valakinek be kell bizonyítani, hogy ez a sorozat nem (csak) gyerekeknek készült. külön plusz-pontok járnak ebben a részben a ’mexikói’ taxi-sofőrért, a lepukkant klón-kricsmiért és a coruscant-i (a.k.a. blade runner alsó) hangulatért. (++04.13.)

„i am not a piece of hardware! i’m a living being!”

mindig kell egy robot barát, aki kihúz a bajból, átrepít a nehézségeken, vicces, és még az agyadat is meg tudja műteni... tovább bonyolódik a chip-ügy, bár erős a kaminóiak fedő-sztorija (az eredeti jango fett erőszakosságát gátolja, na ja...), úgyhogy nem tudom, hogy a jedi-k meddig jutnak a felismerésben. bár ha a 66-os parancs végkifejletét nézzük... (++04.13.)