soroló

„what a hideous hat. it is like she stuck her head in a swan and it’s exploded.”

ha az amerikaiak átjönnek európába, mindig ugyanaz a verdikt, hisztiznek a kis különbségek miatt, a konnektor miatt, mert nem értik a normális mértékegységeket, mert nem tudják, milyen a jó sör, mert nem értékelik a gurulós focit (oké, ebben igazuk van). és hozzák magukkal az otthoni szarságaikat, egymás fúrását, és a hülye beszédeiket. ez a kirohanás nem azt jeleneti, hogy az európaiak ne viselkednének idiótán, ha amerikába mennek... (++05.25.)

„underneath that sports-loving, man’s-man, guy’s-guy heart of yours is a tiny little vagina. now i don’t mean that in a bad way. it’s a loving, supportive vagina.”

tök jó látni, hogy van egy olyan munkahely, ahol meg lehet beszélni minden problémát -a szexuálisat is... olyan nagy feneket kerítenek az emberek a kapcsolatoknak, bár valószínűleg én sem tudnék egy ’csak szex’ kapcsolatban létezni, bármennyire is csábítóan hangzik a dolog. főleg, ha ennyi ideig mutogatják jessica mcnamee-t alig-ruhában, mondhatni egy szál mosolyban... (++05.25.)

„you know, you gotta murder that ass so no other motherfucker can enjoy that ass, right? it’s like a metaphorical murder.”

ha egy showrunner nem tartja keményen a kezében a show-t, akkor lázadozni kezdenek az írók, a színészek, shit, gondolom még a büfésnéni is. nem tudom, hogy kapinos bácsinak mennyi tapasztalata van ebben, de szépen karikírozza hollywood ezen rákfenéjét. a többi meg a szokásos calif, káoszba forduló partival, dugással, hányással, nyalással, kapcsolati zűrökkel. de miért a medencébe...? (++05.24.)

„how did you know my name?! gordita... only my husband calls me that. he calls me that during sex!”

tudod, mik a legfurább változtatások? adrianne palicki sötét hajjal, jake busey meg professzort játszik, pfff... nem mellesleg mind a ketten vadiúj karakterek, a csajszi seth életét bonyolítja (nők...), a prof meg kell, hogy a zsaruval együtt mi is megértsük a maja mitológiát (amibe tök jó egyre jobban belebonyolódni). a filmidő szerint megint nem haladtunk sokat, mégsem érződik vontatottnak. ritchie-t jól megindokolják, nem csak úgy kaszabolja a nénit, hanem beszélgetnek egy jót a rajzfilm-nézésen kívül, meg persze ott van a misztikum, szemgolyó és kígyó (milyen cool könyv-cím lenne, mi...?). örülök, hogy itt is mértékletességet tartott a rendező, és a filmhez hasonlóan csak pillanatokra láttuk a véres testet (btw, milyen messzire lehet elmenni az el rey-en? csöcs úgy látom nem lesz sajna...). és köszi a tarantinizmusokat (csomagtartó-shot, big kahuna -lábfétis és red apple cigaretta is lesz...?) (++05.22.)

„saint lawrence. patron saint of hard asses. burned alive by the romans. you know what he said? ’turn me over. i’m done on this side’.”

elérték azt, hogy csak ránézek billybob fejére, és vigyorra húzódik a szám, pedig istenuccse, elkövet igazán szörnyű dolgokat is a karaktere, de amilyen arccal teszi mindezt, hát haha. hahaha. az elején csak a csomagtartónál realizáltam, hogy hol is járunk, akkor is jött a nagymosoly. a következő tapsot kate walsh kapta a hajlékonyságáért. de nem csak az alávaló emberekkel foglalkoztunk ma, szépen beindultak a szervek is, máris összekapcsolták a két fő rendőrünket, gondolom két magányos ember nem csak az ügyet fogja összetenni, de hadd ne sajnáljak már tőlük egy kis boldogságot, ha egy olyan szörnyű hideg kell élniük, mint minnesota... (ez a randall einhorn a wilfred-es rendező? yep! akkor már értem a furcsa képeket...) (++05.22.)

„i don’t have a moral compass. i got a moral gps, okay? it offers up three routes in almost any given situation: a white lie, an off-white lie, and the long, lonely route of truth and honesty that skips all toll roads and usually ends in complete disaster, which is why i rarely take it.”

no, tudtam én, hogy ha mentősök, akkor ott járkál majd körülöttük a halál is. és elképzelni sem tudjátok, de ki tudtak jönni belőle viccesen. mert az életben sosem az történik, amire az erkölcsi normáid szerint számítanál. erős b-szálként bejátszott egy kis daddy-issue is, ahogy minden amerikai sorozatban szokott. de az egésznek mégis az volt a legnagyobb tanulsága, hogy a jóga-naci minden feszes fenéken jól mutat... (++05.22.)

„you’re a sly little swordsman for a painter.”

egy hosszú utazás után az ember nem tudhatja, hogy mire megy haza. mert nem biztos, hogy csak ő maga változott meg az út alatt. jól érzékeltetik, hogy nem két nap alatt érték el az itáliai partokat hőseink –csúnya világ lett, annyi szent. talán jobb is így, hogy nem láttuk a szörnyűségek eszkalálódását, csak a mélypontját. a zsoldosok tanúbizonyságot tettek kulturális magasrendűségükről, szétbasztak mindent, amit csak értek, az épületet, a berendezést és a személyzetet egyaránt. így hatalmas elégtétel, amikor leo-ék nem hagyják magukat, és amikor a szívből megsajnált signora bevégezheti a bosszúját. eközben persze a pápa sem tétlen, nem csak a csaholó kutyákat engedte szabadon, magasabb körökből is szerez magának szövetségest, egy hasonlóan elborult elméjűt. lorenzo-nak még rossz lesz egy darabig. ahogy egykori szeretőjét sem kímélik a messzi ottomán földön, bár inkább csak lelkileg és szellemileg törik meg, de épp elég kín az is. sötét epizódot hozott a hazatérés, gondolni sem akarok arra, hogy valami hülye ünnep miatt egy hetet csúszik a befejezés... (++05.21.)

„-i remember a certain barmaid used to work at that tavern. she would pour you an ale while sporting her ’dairy’ in a manner that made you wonder which beverage was on offer.

-„her virtues, graced with external gifts, do breed love’s settled passions in my heart.”

-we’re still speaking of her tits, right?”

tulajdonképpen ma csak kicsit érintettük a kémkedést (azért kezdünk belejönni, hogyan kell a jó kérdéseket feltenni), inkább hőseink örvén több mindennel is foglalkoztunk. a szedett/vedett szabadcsapatok labilis lelkiállapotával, avagy azzal, hogy mennyire könnyű őket eltéríteni a nemes céltól, az angolok legyőzésétől, ha vereséget szimatolnak. láthattuk, hogy a legbecsületesebbnek kinéző lojális emberek is megnézik a pénztárcájukat, ha alkalmuk adódik más kárára egy kis bevételre szert tenni. volt még itt emberséges elvekhez ragaszkodás, emberi kapcsolatok bogozgatása, és egy meglehetősen őrült fogoly is. savanyúkáposztát, valaki...? (++05.21.)

„i’m sorry i pissed on your face.”

még az előző rész végi sokkban és zavarodottságban ülünk, de azért jim-ék ki tudnak belőle facsarni annyi gonosz humort, hogy ne érezzük magunkat annyira nyomorultul. aztán jön a vég, ami annyira lezárt, hogy kevésbé sírjunk, hogy ennyi volt, ugyanakkor happyendnek korántsem mondanám. egy korszak vége. (++05.20.)

hát nem tanulnak ezek a humoristák egymástól? ha rosszkedvű vagy, depressziós, akkor ne csinálj vígjáték-sorozatot. és persze ironizálok, mert minőségi munka került ki jim-ék keze közül, sokszor elgondolkodtattak, jó párszor megnevetettek idén is (carrie fisher vs nyalás részen konkrétan lefordultam a kanapéról). de nem erőltették a humort bele mindenáron, ha úgy jött ki a lépés, akkor simán komolyak maradtak, és én ezt mindenképp respektálom. tetszett.

a humorban az egyik legnagyobb erény a bátorság. hogy nem félsz kimondani/megmutatni dolgokat, amik ott vannak mindenki szeme előtt, csak nem szívesen beszélnek róla. persze kell egy nagy adag arányérzék, hogy ne bántson, csupán csak rámutasson a fonákságokra. egy beteg embert egy sitcom középpontjába helyezni -na ez egy olyan ötlet, amire kevesen fogadtak volna, hogy működni fog. de ez a nagypofájú ausszi megmutatta, hogy lehetséges. nagy adag szerethetőséggel, empátiával és minőségi humorral. nem félve az emberek arcába vágni az igazságot. a gyarlóságot. az emberi hülyeséget. a hátrányos helyzetű emberek mindennapi életét. a természetessége, az őszintesége, a humora mindenképp fontos volt, ugyanakkor ha visszagondolok majd rá, elsősorban a szerethetősége fog eszembe jutni. na jó, elég a nekrológból, inkább szerezzünk egy jó adag minőségi kokaint és pár izgága kurvát. vagy menjünk el, és gyújtsuk fel az fx székházát a picsába. tetszett.

„i realized that trust is a choice.”

ha múlthéten azt éreztem, hogy kevesebb a dal az átlagosnál, hát most pótoltak. nem tudom, hogy létezik-e alkalmasabb színésznő az őrült író szerepére, mint kristen schaal, úgyhogy elégedett voltam a vendég-szereplésével, mégha glee-sen túl is pörgették a karakterét. de a többiekre is boríthatnám a piros jégkását. sosem fogom megérteni ezt a szüzesség tartogatást, persze, hogy szakítás lett belőle, de ’jaj, még meggondolhatom magam, ugye?’, nők... a meleg srácok őszinte szeretetét legalább át lehet érezni, a hisztit meg átvészeljük valahogy. most, hogy összeboronálták a csapatot év végére, megint szétdobálják őket az országban, de ha működni fog a szerkezet, akkor egy szavam sem lesz. de valószínűleg elég lesz az is, ha rachel dalra nyitja a száját... (++05.20.)

a sok tanulság közül az egyik, amit a sorozatból megtanulhattunk, hogy ki kell tartanunk amellett, akit szeretünk, még ha néha küzdelmes is a közös utazás. bár a bábozós részen kívül nem emlékszem, hogy idén lettek volna olyan nagyon borzasztó epizódok, inkább az ásítós középszert lőtték be néhányszor, de tudjuk, hogy ez már nem az a tűz, amit régen éreztünk. ugyanakkor még képesek időről/időre elérni a régi magasságokat (akár kényszerűség szülte drámaiságból, akár nosztalgiából, akár egy jó témát megragadva). és még a mai napig képesek hatni a szívemre, ami azért nagy szó, mert ifjú férfiként hadilábon állok az érzelmekkel. nem ez volt a glee legrosszabb évada, de szokás szerint erős volt a hullámzása. a szívemre kell hallgatnom, nem az eszemre, nagyon gyenge tetszett. a fene, azért nehéz lesz a búcsú jövőre.

„if i gave you the choice between fucking lollys and fighting the mountain, you’d have your britches down and your cock out before i could blink.”

egy cinikus idézetet választottam bronn-tól, mert próbáltam keresni valami szelídítőt a nem túl szívderítő epizódba. egyre jobban taszítottak minket kétségbeesésbe (és sötétségbe) tyrion-nal együtt, azt még megértettük, hogy a bátyja nem akar kiállni a fogyatékossága miatt, és bár szomorúak voltunk, de valahol bronn döntése is érthető volt. aztán jött oberyn, és hozott egy kis fényt. (uhh, pedro pascal hatalmas választás volt). de nézzük máshol mi volt: arya újabb leckéket vett a haláltól, nincs könnyűség; sansa is csak pár kedves pillanatot kaphat, aztán ismét elszáll mellette a nyugodt élet reménye. jon újabb megaláztatásban részesül. még talán hot pie ismételt felbukkanásának örülhettünk a leginkább. vagy dany apró mosolyának, ahogy használja a férfi-játékszereit. vagy mellisandre cicijeinek. (nem akarok most egy hét szünetet, nemnemnem...) (++05.19.)

„rachel is problem. i fix problem.”

ha a bája egy picit el is veszett, azért tud veszettül érdekesek lenni. most kaptuk meg az eddigi legtöbb rachel-t, aki olyan szinten be tud keményíteni... kkhmmm... ezt elsőre nem akartam félreérthetőre fogalmazni, szóval arra gondoltam, hogy ő egy ’a céljait minden áron elérni’ típusú nőszemély, de valahogy a szemem elé keveredett a jelenet, amikor láthatóan tűzben égett, és ettől mi férfiak is tűzben égtünk, vagy majd fogunk a purgatóriumban a bűnös gondolatoktól. és még ellenpontnak is keménységet kaptunk, hiszen helena volt a másik fő klón ma. akit szép finoman toltak előtérbe, és nem a buldózer-stílusa miatt, hanem hozzákötötték az egyik fő rejtély-szálat. jó páros lesznek a sister-jével, mikor elindulnak felgöngyölni. mert legnagyobb örömömre egyre mélyedünk bele a múltba. izgi és szexi, hetero és homo, minden a vágyak szerint. (++05.19.)

„let your imaginations be liberate and roam with me back in time to the ancient seas. back in time to the time before when the spirits walked, when the sun was new and the old gods walked.”

ó, ködös albion, mennyi sötétség rejlik álruhád alatt... nem gondoltam volna, hogy dorian gray hozza az erős szexualitást a sorozatba (valahogy az önimádókat aszexuálisnak gondolnám). ms.piper a secretdiary után ismét egy kurvát játszik, akinek a mellénél csak az akcentusa lóg ki jobban (komolyan, felirat nélkül egy büdös szót nem értenék belőle). a kovbojnál nagyon titkolnak valamit, bár vannak sejtéseim, de hagyom, hogy meglepjenek. mert az is új, hogy a doktor teremtménye ennyire beszédes -illetve csak volt, vagy mi a fenét is gondoljak az utolsó csavarról. ahogy eva green nagyjelenete miatt is vakarom a fejem, mert az ilyen szellem-megszállós dolgokkal mindig zavarba lehet hozni, mert nem egyszerű úgy előadni színészileg, hogy hatásos és túlzó legyen, mégse nevetséges. amiket meg mondott -elgondolkodtató. jól ráéreztek a para-faktoromra, mert ezzel az egyiptomi misztikummal bőven lehet nekem kellemetlen perceket okozni. alig várom a további borzongásokat. géprombolásra fel! (++05.18.)

„the entourage is getting way too big. we’re only days away from an omelet chef and a piano tuner.”

dübörög a kampány, mindenkinek van valami tanácsa, hogyan is kéne növelni a népszerűséget -még a masszőr/szerető is előáll néhány ötlettel (chris meloni egyre több helyen bohóckodik, és jól áll neki). aztán persze szokás szerint borulnak a tervek, az időrend és a túl lelkes protestálók is (bumm az az öklös!). lehet, hogy mégis igaza van szirmai gergőnek, hogy igázzuk le finnországot? mert csak a bajt hozzák az ember fejére ezek a hóbaszók... (++05.18.)

„the problem with opinions is not everybody agrees with them and opinions don’t make money.”

... ... ...

ki tud készíteni ez a jim gyerek... nem elég a lehúzás minden szinten, még rhys darby-nak is komoly szerepet ad (btw, ausztrál/új-zélandi barátság, wtf?). ha az volt a cél, hogy a pohár után nyúljak, kösz haver, elérted... (++05.18.)