„i looked in the mirror again this morning. guess what i found? 8,867,322 gray hairs.”
fura, hogy mindig ez a harminc év, ami ekkora vízválasztó az emberek életében (a kutyaévekbe való átszámolástól most eltekintenék), de tényleg valahol itt döbbenünk rá, hogy baszki, öregszünk. ezt könnyű realizálni, azt viszont baromi nehéz, hogy hogyan is tudnánk átlendülni valakin, egész egyszerűen nem így működik a buta kis lelkünk, hogy hopp, már elmúlt, már nem akarom, már lemondtam róla. ennyi szomorú dologról írni egy vígjáték kapcsán... (valentin-napon…) (++02.14.)