„112 ounces of pudding.”
egy tinit a középpontba helyezni mindig kockázatos lépés. most is egy darabig idegesítő volt a maga kamaszos lázadásával, de aztán valahogy leülepedett az emberben a dolog, és rájött, hogy lehet még érdekes karakter a kiskrapekből. na nem azzal, hogy folyton hasraesik a zombik előtt... tudom, kell a suspense, én is hőköltem egyet, amikor az ajtón kinyújtotta a dög a rusnya kezét, de sokkal jobban tetszett, amikor kiosztotta az eszméletlen apját, abban több volt a spiritusz. michonne-t kaptuk még meg mára (a többiek nyilván máshol kóborolnak), az ő lelki alászállása a fura álom-flessel is jó volt. (ja, és jelentem, már én is olvasom a képregényt, úgyhogy tudom milyen zúzás megy ott, ezért biztos még kritikusabb leszek a sorozattal, bár próbálok függetleníteni.) (++02.10.)