„the lesson is that anyone who looks on the world as if it was a game of chess deserves to lose.”
azt hittem, hogy csak egy számtech-es kikacsintás a cím, pedig arra utal, hogy az írók imádnak velünk játszani. valahogy benne volt a levegőben, hogy valakit megint elveszítünk a csapatból (nem tudom miért mániájuk ezt az évadok közepére időzíteni), így azért megállt bennem az ütő, mikor mr.finch a földre rogyott (nagy írói teljesítmény, hogy bármit kinézek már belőlük), aztán persze szétterült az arcomon a vigyor, mikor sztornózták az egészet. kicsit sajnáltam is, hogy ez csak egy egyszer-használatos trükk, a többi alternatív halál már nem ütött, hiszen tudtuk, hogy mindez csak szimuláció (kár, hogy minden elem az volt, elnéznék egy bátran csókoló mr.fusco-t többször is...). aztán persze a legvalószínűbb halál következett be ténylegesen (illetve valószínű halál, mert amíg nem látjuk valakinek a homlokán a lyukat, az a tévés világban nem halott...), főleg annak, aki követi a hollywood-i híradásokat, és megütötte a fülét, hogy ms.shahi gyermekáldás elé néz -és hát nagy pocakkal nem lehet térdkalácsokat lőni... ($01.20.)