„well, the cat’s away, so we mice might as well play a little.”
karácsonykor mindig utazik a család, de ez jó dolog, kiszakadni a megszokott rendből. egy szép helyre mentünk most is, még új zenei téma is dukált az új kastélyhoz. és új szereplők is, mert szegény lányok még mindig egyedül vannak, fel kell kicsit piszkálni a férfiak iránti vágyaikat. és hát azért is kellett ez az összeröffenés, hogy az após megszeresse végre rose-t -sokáig tartott, pedig nem egy nehéz feladat. ennek a szálnak is voltak jó összetevői, egy kiállhatatlan komornyik és jó adag barrow-lelemény, ami persze kicsit máshogy sült el, mint ahogy tervezte, de a legfondorlatosabb elmék is tévedhetnek. hjaj, jártunk egy újabb kört a bates-házaspár börtön-kálváriája körül, remélem nem koptatjuk többé a lábunk arrafelé. mert nincs baj velük, de azért vannak olyan párosok, akiket szívesebben nézzünk együtt, már ha nem sértek meg senkit. de szerintem mindenki imádja a két öreglányt, akik egyre kevésbé osztják ki egymást, de ez a szeretetteljesség is jól áll nekik. ahogy a lenti világ két rangidősét is jó látni együtt. az viszont nem kétséges, hogy megint megbontják a csapatot jövőre, igaz, most nem olyan drasztikusan, mint korábban... az utolsó húsz percre kaptak észbe, hogy karácsonyi részt kéne írni, de ezt csak azért nem rovom fel nekik, mert így beleadtak mindent, igazi szívmelengető (ám egy cseppnyi keserű-csokit tartalmazó) finálét kaptunk. ($02.03.)
egyre furább ez a (titkos) viszony, amit a sorozattal folytatok. épp ésszel felfogom, és tisztán látom azokat a hibákat, amik miatt menekülnöm kéne -hogy igazából csak hömpölyögnek a nem túl eget rengető események, hogy mennyire túlhúznak bizonyos szálakat (jellemzően pont azokat, amiket az ember a háta közepére sem kíván), hogy több karakterrel sem tudnak jól hozzányúlni. és mégsincs szívem elengedni, sőt, kicsit felpezsdülök még most is, amikor felcsendül a zenei főtéma, és rendre azt veszem észre, hogy el is telt az adott részre kiszabott penzum. így a válás szóba sem kerül, mint opció, sőt, igazából be kell vallanom, hogy én még mindig szívesen jövök ebbe a rusztikus házba ennyi év után is, és inkább elfordítom a fejem, ha azt látom, hogy hullik a vakolat. (gyenge) tetszett.
