„we’re not dead.”
menetelünk. vagy inkább csak vonszoljuk magunkat. éhesek vagyunk. szomjazunk. de valami hajt minket, és mennünk kell tovább. lépésről lépésre. menetelünk. (tudom, hogy egy másik képregényt recitáltam ide, de úgy éreztem, passzol...) sokminden összejött most hőseinknek, ha nem lett volna elég, hogy a gyász különböző szakaszaiban vannak (és ezt szépen el is különítették a három karakterrel), de kifogytak minden tartalékukból, és nekünk most végig kellett néznünk, ahogy minden asztalra nem túl való élelemnek örülnek. és küzdenek. mert élni akarnak. a képregényben kb. addig jutottam, amikor rick elmondja azt a bizonyos mondatot, és mennyire fura, hogy ott a düh és feszültség fokozta fel a hatását, itt viszont teljesen más miatt működött egy egyébként is hatásos monológ végén. de mindkét helyen ki kellett mondani az üzenetet -és ha ehhez párosítjuk azt a képet, amikor legyengülve húzzák/vonják magukat a hasonló tempójú z-k elől, akkor megdicsérhetjük az alkotókat, jó munkát végeztek ma. ($02.16.)