„this is cold, hard, self-serving revenge. we’re killers, okay?”
egész egyszerűen lehetetlenség a mississippi lápvidékét nem cool módon bemutatni, csak egy mocsárjáró kell, egy aligátor, a többit meg a természet elintézi... reménykedtem benne, hogy kitart a trip az egész epizódban, de aztán nem bántam, hogy visszanéztünk banshee-be is, mert két olyan párost szedtek elő, akik mindig működnek, job és sugar évelődő barátsága nagyon szerethető, rebecca-éknál meg mindig ott van egy erőteljes feszültség -nem szexuális értelemben. de azért a lényeg a benga bennszülött utáni hajsza volt, ami így több körösre sikerült, mint egy videojátékban, összecsapás, helyszínváltás, újabb bunyó, szép koreográfiában. kicsit becsúszott a new orleans-i hangulat, ahogy egy kocsmából szűrődik ki a lusta blues egy napfényes délutánon, bár ehhez lehet, hogy elég annyi, hogy ezek a jellegzetes házak ott álljanak a háttérben. csak azt nem értem, hogy az utolsó üldözésnél hova tűnt mindenki az utcáról...? so, határozottan (mi több, gyomorforgatóan) kitettük a pontot, de remélem nem aggódik senki, hogy nem lesz elég konfliktus az utolsó két részre idén. banshee-ben konliktust reggeliznek... ($03.01.)