„-electricity, showers, haircuts... i never thought i’d see those again.
-come on. haircuts were never going away.”
van az az idő, amikor már a civilizáció is csak egy távolba-vesző valami... én viszont valami ilyesmire számítottam, amikor elképzeltem múlt héten a kapunál állva, hogy milyen epizód is kerekedhet ebből. mert rick-ék idegrendszerébe már túl mélyen beleette magát a túlélés, az összeszokottság, a mindent felülíró életösztön, hogy hiteltelen lett volna, hogy néhány kényelmi vívmány és megnyerő mosoly miatt hátrahagyják a lelki bajaikat és kivirágoznak. persze, vágynak erre az idilli életre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy alkalmasak is rá. mert könnyen előfordulhat, hogy most amiatt kell majd továbbállniuk, mert ők lesznek az agresszorok. és ez az újfajta felállás nagyon is felvillanyoz -vagy felfrissít, mint egy zuhanyozás... még azt sem bántam volna, ha ma teljesen kimarad a hentelés (eretnek!). (alexandra breckenridge-et most sem sikerült felismernem az imdb nélkül, csak az láttam, hogy milyen szép -meg hogy tuti, hogy valahol már felfigyeltem rá...) ($03.02.)
