„ordinary life like before.”
nincs igaza sasha-nak, igenis lehetnek az élet apró dolgai érdekesek és izgalmasak -bár azt nem mondom, hogy ne lehetne érdekesebben vagy izgalmasabban tálalni... és megértem egyébként a szomorú csokilány kifakadását, jól hozzák nála a mostanában gyakran használt poszt-traumás stressz alap-tüneteit. mert továbbra is az érdekli a legjobban az írókat, hogy hogyan tudnak sokat látott hőseink beilleszkedni ebbe az eddigiektől merőben különböző kispolgári miliőbe. és ehhez ott vannak a különböző fokozatok, akik könnyen fejet hajtanak, mert mindennél jobban vágynak arra, hogy ez működjön; vannak, akiket be kell törni; és vannak, akik csak álarcot mutatnak a tudatlan népeknek, és ezzel a nagyobb konfliktust készítik elő. és nem az a kérdés, hogy rick megszerzi-e a szép szöszit, hanem hogy milyen lépéseket fog tenni ezért, hogy maradtak-e még épp darabok a lelkében. vagy elveszett, mint carol... (a színészek biztos hálát adtak az égnek a változatosságért, de nagyon fura hőseinket így kimosakodva, lupita-t konkrétan fel sem ismertem elsőre...) ($03.09.)
