„so you sacrificed yourself for the common good.”
kicsit talán túlságosan is belekényelmesedtünk a magánügyek ölelésébe, aztán megérkezett vendégségbe a halál, és elkezdte osztogatni az áldását... de végig kettős hangulatú volt a rész, az északi baljóslatúságot ellensúlyozták sok humorral, az ünnepségen bárkivel csapódott össze ragnar, ott nagy mosolygás lett a beszélgetés vége, mind a kimondott mondatok, mind a tipikus szemhunyorgatások nagyon jól sikerültek. csak kár, hogy közben az embernek a permanensen fancsali képet vágó floki-t is néznie kell... igazából csak kétszer csapott le a kaszás, de azok is a két végletbe estek. hisz’ a szerencsétlen herceget nem tudtad sajnálni (plusz a kupa-eldobással a maradék drámaiságot is elvették), a jeges vízbe fulladás viszont szíven ütötte az embert, még ha az eltávozottnak voltak is negatív tulajdonságai bőven. az viszont jó, hogy mitologikusan ködbe veszni hagyják a rejtélyes vándor alakját, csak titkon remélhetjük, hogy az istenek köztünk járnak. de ha nem is jönnek személyesen, azért remélem az erejüket elküldik, mert a hazatérés angliából nehezebb lesz, mint amire hőseink számítanak. ($03.14.)