„-i’m not sure what you think you’re doing, but there’s a policy against fraternizing with your professors.
-oh, i don’t want to fraternize. i wanna fuck you.”
van az a hülye mondás a citromról meg a limonádéról... mert tudom, hogy mindig besavanyodom, amire eljutok odáig, hogy a végefőcím lepörgése után megragadjam a laptopot, és nekiálljak fogalmazni, de most elnézve a részből áradó pozitív életszemléletet, kicsit elszégyelltem magam, így ma igyekszem kerülni, hogy búvalbaszott legyek a végére. egyszerű a recept, cukrot kell kérni az írószobából a mellé a kurva citromom mellé... szomorkodni kéne, hogy a család ifjú tagjai javítóba kerülnek? és mégis mosolygok, ahogy visszagondolok carl szokásos én-vagyok-a-jani fejére, a bunyóra sammi-vel, vagy az ellenséges táborba kerülésre már a börtön-buszon. lip szálát megoldották egy huszárvágással, illetve egy végtelenül dögös sasha alexander-rel, mindkettőnek örülünk. kev kilengéseit sem lehet elítélni, mert az egyetemista puncik mindig nagy kihívás elé állítják az embert, meg kellett neki ez az ’ingyen szabadulhatsz a börtönből’ kártya, hogy értékelni tudja az életét. fi most a kedvességét hozta az epizódba, de ezzel is csak édesítette azt. ian-től csak azért nem vágunk eret, mert a szerettei felemelik mindig a mélypontról. és ott volt frank szála a szerencsétlen doktornénivel, amiről ez az egész pozitív szemlélet eszembe jutott. ilyen carpediem szemlélettel kell középső ujjat mutatni annak a kurva halálnak. ($03.17.)
