„if there is one thing that i cannot stand it is a spy in my house.”
ohh, mennyi emléket ébreszt bennem edward james olmos dörmögése... (és akkor még ott volt mellette kirk acevedo rekedtsége is.) félretéve a fátyolos szemű nosztalgiát, azt kell mondanom, hogy erőteljesen felvezető-íze volt a résznek, kicsit foglalkoztunk mindennel, nem túl alaposan, a későbbiekbe tolva a relevációkat. oké, láttuk, hogy a másik shield nem kispályázik, de még várni kell a nagy összecsapásra; oké, ward-ék visszatértek, de csak kicsit gonoszkodtak; oké, ólálkodtunk újra skye körül, de nem jutottunk előrébb. persze mindez azért van, mert elsősorban a karakterekkel akartak foglalkozni az írók, a 33-as ügynök arc-drámájával és közeledésével ward-hoz, bobbi és hunter viszonyával, és a sok változással, amik nem mindig a jó irányba vezetnek (köszönöm, hogy ezt simmons esetében belátták az írók). az ilyen típusú részekért nehéz lelkesedni -bezzeg, ha egy mccreary témára betoppan egy ex-bsg-s színész... ($03.29.)