„she asked forgiveness, and i gave it. but the truth is, i’d forgiven everything she’d done and everything she could do long before that day. for me, that was no choice. that was falling in love.”
azért volt jó, hogy egy másik szemszögből is megkaptuk a félévad-véget, mert ez segített visszarázódni kicsit -viszont azzal a hátránnyal járt, hogy akkor már úgy gondolták az írók, hogy a nézőpont-váltással a narrációt is át kell adni jamie-nek, így nem élvezhettük eléggé caitriona balfe csodás búgó hangját (igaz, fül-hallgatóval a skót akcentus is jobban kijött). gyorsan letudtuk a cliffhanger feloldását, ilyen esetekben mindig az érdekel a legjobban, hogyan oldják meg, hogy minden főszereplő életben maradjon. megoldották. ezután jöhetett egy sokkal érdekesebb probléma, aminek elő kellett jönnie -a különböző korszakokból adódó eltérő nézetek a házasság természetét illetően. na nem mintha a huszadik század közepére eltűnt volna az a szemlélet, hogy a feleség a férj tulajdona, de két évszázaddal korábban még rosszabb volt a helyzet. örülök, hogy megmutatják egy kapcsolat bukkanóit is, és hogy nem akarják jamie-t szentnek beállítani -még ha az elfenekelős jelenet inkább pajzán volt, mint drámai, és a végén el is indult az emancipáció útján. hát igen, a vége... miközben calire kifejtette a véleményét a férfi-központú kapcsolatról szex közben (egy kés segítségével) -na ott éreztem, hogy mennyire is a szívembe zártam ősszel a sorozatot. ($04.06.)
