„b as in... betrayal.”
az előző rész vége borított mindent, most már csak egy apró lökés kellett, hogy jimmy ráébredjen, nincs értelme mcgill-nek maradnia, hogy a tisztesség útja nem az, amin neki járnia kell. de előtte még kaptunk egy kellemetlenségében is nagyszerű jelenetet a megzuhanásáról, aztán húzott egy ferris bueller-t, hogy kitisztítsa a szervezetét. örülök, hogy nem a semmiből húzták elő a simlis sidekick-et, hiszen láthattuk már az órás trükköt, és most is jó volt, ahogy előjöttek a régi beidegződések, azok a lehengerlő dumák, amiktől pénz nem marad a zsebben, bugyi csúszik a punciról. persze jimmy is érzi, hogy ennek csupán gőzkiengedésnek kéne lennie, így jönnie kellett a drámai fordulatnak, hogy kitárja az ajtót saul berenson előtt. (szegény mike megint visszakerült a fülkébe, bár így lett kerek az ő története.) nem igazán volt finálé-hangulata, de elértünk egy olyan forduló-pontra, ahol volt értelme elvágni a történetet. jövőre úgyis várjuk majd a folytatást minden felhajtás nélkül, nem? ($04.18.)
mindig tartok az utólag elmesélt előzményektől, mert nem szeretem, amikor az írók olyan dolgokat hoznak be, amikről egy szó sem volt a másik műben, illogikátlanul döccenhetnek így a karakterek (az már egy másik félelem, hogy minőségben nem tudnak felérni a nagy elődhöz). és biztos itt is lehetne találni ezer kényes pontot, de eddig semmi zavaró tényezőt nem érzek, ami akadályozná a breaking bad-del való összefésülést. jót ötletnek bizonyult saul-t kiválasztani az ottani karakterek közül, mert viszonylag keveset tudtunk meg róla, volt tér építkezni. és ő meg is hálálja ezt, mert egészen kitűnő karakterré formálódik, sok réteggel a szófosás alatt. az az igazság, hogy a maga bumfordi humorával sokkal szerethetőbb lett ez a tíz rész, mint a bb volt, (még?) nem fáj annyira a dráma, szórakoztatóbb a humor, közelebb tudják hozni a szereplőket a szívünkhöz. és ezért vagyok bajba az értékeléskor, mert minőségileg azonos szintet érzek a meth-gyárosok első időszakával (hasonlóan lenyűgöző az operatőri munka, magas szintű az írás, nagyon működik a színészi játék), tehát olyan pecsétet kéne rányomnom, mint akkor tettem -ugyanakkor meg sokkal jobban élveztem az ügyvédi csetlést-botlást, így ezt is a mérlegre kéne tennem. tudja mit, bíró úr? bűnös vagyok: nagyontetszett. (miután visszaolvastam: el kéne mennem jimmy-hez némi fogalmazás-korrepetálásért...)
