„i live in an attic, and my mother never allows me visitors or music or fun. i mean, she even ripped my favorite trumpet flowers out of the garden because she doesn’t like the smell.”
régebben mindig nagyon vártam, hogy kinek milyen eredet-sztorit találtak ki, de mostanra valahogy beléjük fásultam, így most nem igazán vártam, hogy megtudjam, hogy jutott el szörnyella a kutya-hajkurászásig. de ezek a piszok írók megint vittek bele olyan csavarokat, amiktől érdekes lett most is a múlt (egész pontosan egy olyan mese-sík, ami pont úgy néz ki, mint a ’20-as évek london-ja, ügyes) -bízhatnék bennük jobban is ennyi év után. szóval okosan belekeverték az author-t is, és ahogy ő meg is jegyzi, a kezdet olyan mint egy klasszikus disney-mese, elzárva szenvedő lánnyal, kellemetlen anyukával, aztán szép fokozatosan borítják sötétségbe ezt a történetet (is). nem kell mindenkinek indok, hogy gonosszá váljon, vannak, akik így születnek (plusz pont, hogy victoria smurfit nem szép, de van valami, ami megfog benne). a jelenről kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni, főleg ha egy rendező úgy gondolja, hogy úgy kell ábrázolni emma áttérését a sötét oldalra, ha csúnyára sminkelik... ($04.22.)