„ragnar asked me to build him one last boat.”
lehet, hogy tényleg meg kéne fontolnom, hogy áttekerem a previously-kat, mert most is túlságosan emlékeztettek rá, hogy mit mondott a jós ragnar-nak, így egyből bevillant az a kép, amit aztán meg is kaptam a megfelelő pillanatban a templom oltára előtt. de. annak ellenére, hogy odalett a meglepetés, tudtam élvezni az odavezető utat is, alig vártam, hogy tényleg megtörténik-e, és közben eljátszottam azzal a kósza gondolattal is, hogy mi lenne a sorozattal a főszereplője nélkül -plusz a búcsúzások is hangulatosra sikerültek. akkor meg már főleg magával ragadott a hév, ahogy a viking gyászmenet éneke keresztény dallamokba kúszott át. és akkor a király visszatért közénk... a felállás természetesen jövőre is nagyon érdekes lesz. örülök, hogy rollo és leendő jövendőbelijének a kapcsolata már meg volt alapozva a korábbi részek összenézéseiben (nem úgy, mint a gróf rajongása a fiftyshades iránt...). bár valószínűleg a bimbózó szerelem mellett lesznek valami apró csaták is. mert ezek a nyugtalan északi népek sosem bírnak magukkal... ($04.25.)
igazság szerint két osztályzatot kéne adnom erre az évadra -mert jól elkülöníthetően két részre lehetett osztani, és különbözően tetszett a két fél. kicsit átmeneti részén jártunk a történetnek, talán ez tehet mindenről -mert az első fele még az előző etaphoz tartozott, angol-földet tapodtunk, tovább bonyolódtunk az ottani belügyekbe, a régóta vágyott letelepedés illúziójába. széthullott a csapat, és így az epizódok is kicsit szétesettek lettek, nem minden tudott működni. de aztán dél felé fordult a tekintet... a frankok elleni felemás kimenetelű hadjárat már sokkal jobban megközelítette az elvárt szintet, összesűrűsödtek az események -és a vér a kardok élén. meglódultak a látványosok is, olyan ostrom-epizódot kaptunk, ami tökéletesen használta ki a tévés kereteket, meghozva az azt epikus érzetet, amit sokszor keresünk a történelmi művekben. a karakter-ívek is rendben voltak, ragnar lába alól jól kihúzták a talajt, egyedül floki picsogásaival voltam képtelen kibékülni. ...hát, ahogy mindezt papírra vetettem, meg is világosultam: nincs szükségem két osztályzatra, az a néhány botlás menet közben eldöntötte a kérdést -tetszett. jövőre lehet harcolni a javításért...
