„every weapon at our disposal... every superstition... every ritual. we defend our cliff.”
ahhoz képest, hogy az ’ég’ szó szerepel a címben, csak pillanatokra voltunk szabadtéren, az egész epizód szűkös helyiségekben játszódott. és tudom, hogy egy vers-részletből jött a cím (ami csodásan el is szavaltak nekünk), valahogy mégis feltűnt. szokás szerint maga alá gyűrt a hangulata, pedig nagyon finoman fokozták fel a (khmm) vérpezsdítő fináléig. már a csatára való lelki felkészülés megadta az alap-hangot (lásd az idézetet is), főleg, hogy kiegészült a vuduzás megkezdésével. aztán belebonyolódtunk a magánéletekbe, még finoman, csipke-terítővel letakarva (egy szobában alvás, közös étkezés, lopott nézések, zavart csábítások), ismét kicsillogtatva a költőiséget a rémségek alól. aztán az egészet annyira túlfűtötték, hogy szinte minden pár kénytelen volt egymásnak esni -de olyan szenvedéllyel, hogy szerintem az ’aggódó szülők egyesületé’-nél kénytelenek új tűzoltó-berendezéseket beszerezni (főleg, hogy a legszenvedélyesebbnek egy homo-erotikus kapcsolatot ábrázoltak)... de azért egy kis sötétséget csempésztek a pucér testek vonaglása közé (egy megőrülést), hogy megmaradjon a szokásos nyugtalanító érzésünk. ($06.05.)