„we are among the palaces built six hundred years ago by the merchant princes, the kingmakers and the connivers of renaissance florence.”
ha nem is tették soha szimpatikussá hannibal lecter-t számunkra, mindig is egy olyan figura volt, akire oda kell figyelnünk a kifinomult eleganciája és ízlése miatt -most sem vált szimpatikussá, viszont máshogy tették cool-lá a motoros kezdéssel, mint eddig (és azért volt ebben a motorozásban egy jó adag ’látjátok, hogy európában forgattunk’ felvágás is -bár az is kétségtelen, hogy jól áll a sorozatnak európa...). érdekes bevállalásnak tartom, hogy a vériszamos finálé után egy olyan epizóddal álltak elő, ami csak hannibal-ra koncentrál, az ő újabb kulturális fölényével és némi filozofálgatással foglalkozik -és kiemelten a volt pszichiáterével való kapcsolatával. persze mindezt leöntötték és flambírozták a szokásos íncsiklandozó látvány-világgal, még arra is ügyeltek, hogy a flashback-ek eltérőek legyenek vizuálisan (és egy szokatlan megoldáshoz nyúltak, mert lehet hogy egy átlagnézőnek nem is tűnik fel, hogy más a kép-kivágás). ahogy számítottam rá, ez csak az előétel volt (lásd a címet is), még csak óvatosan mártottuk meg az ízlelő-bimbóinkat a hangulatában, de persze az íze most sem okozott csalódást. ($06.06.)
