„it’s a whole new world around here. a kinder, gentler litchfield.”
közeledünk a kapuhoz, nem kell sietni. halványan már a levegőben van a szokásos illat. visszahozza az emlékeket. ismerős arcok sétálnak el mellettem. azt nem mondhatom, hogy hazaértem, de valami hasonló érzés kerít hatalmába... no, én így próbálom érzékeltetni, hogyan is tértünk vissza a rácsok mögé... mondhatnánk, hogy meglehetősen szolidan, nem így szokás kezdeni egy évadot, sokkal inkább olyan volt ez a rész, mint egy évadközi pihenő a sok dráma között. persze itt is lekunkorodott a szánk néha (főleg a végén, bár elég volt csak belegondolni, hogy milyen lehet felnőni úgy, hogy az anyád börtönben van, vagy milyen lehet a rácsok között élni elzárva a gyermekedtől), de alapvetően derűs volt a hangulat. minden karakter kapott egy kis helló-t, még a flashback-eket is szétosztották köztük, hogy vagy az anyjukkal való viszonyukra vagy az anyaságukra világítsanak rá egy kicsit. igazából nem is tudom, mi mást vártam volna a kezdéstől, a tavalyi elidegenítő nyitányt nem szerettem, akkor miért lenne baj, ha most meg pont azt kapom, amiért szeretem a sorozatot...? nem kell mindig egyből pofán vágni, főleg nem egy ilyen szép ünnepen. ($06.19.)
